Érints meg!


Érints meg!

Adagio – Érints meg

Ha kisbabád vagyok – érints meg!
Szükségem van az érintésedre, úgy ahogyan talán sosem képzeled.
Ne csak mosdass, pelenkázz és etess.
Ringass el. Puszild meg az arcomat és simogass.
Nyugtató, lágy érintésed biztonságot és szeretetet ad.

Ha gyermeked vagyok – érints meg!
Akkor is, ha dacos vagyok és elutasítalak.
Ne add fel, keress új utakat, hogy közel kerülj hozzám.
Jó éj puszid édes álmokat hoz.
Mindennapi érintésed elmeséli, mit érzel.

Ha kamasz fiad vagyok – érints meg!
Ne hidd, hogy nem kell éreznem, hogy törődsz velem
Csak azért, mert már majdnem felnőttem.
Szükségem van szerető karjaidra,
szükségem van lágy hangodra.
Az élet viharában a bennem élő gyermek érted kiált.

Ha barátod vagyok – érints meg!
Semmi sem mutatja jobban szeretetedet, mint egy meleg ölelés.
Mikor szomorú vagyok, egy gyógyító érintés mondja el, hogy szeretsz.
Azt mondja el, hogy nem vagyok egyedül.
Lehet hogy az érintésed minden, amit kapok.

Ha életem párja vagy – érints meg!
Talán azt hiszed, hogy szenvedélyed elég nekem.
De csak karjaid tartják távol a félelmet.
Szükségem van lágy, vigasztaló érintésedre
Mely emlékeztet, hogy olyannak szeretsz, amilyen vagyok.

Ha felnőtt gyermeked vagyok – érints meg!
Ha van is saját családom, akiket megölelhetek,
Mégis szükségem van anyám vagy apám karjára, amikor gyenge vagyok.
Szülőként máshogy látlak.
Már jobban tudlak becsülni.

Ha idős szülőd vagyok – érints meg!
Ahogy én érintettelek, mikor kicsi voltál.
Fogd a kezem, ülj közelebb, adj erőt.
Melegítsd megfáradt tagjaimat közelségeddel.
Bár a bőröm ráncos, érintésre vágyik.

Ne félj. Érints meg!

A végtelen hit


A végtelen hit

Egy amerikai középiskola edzője sikertelen az iskolában, csapata rendre veszit, a legjobb játékosok elhagyják a focicsapatot, ráadásul otthoni élete, családi kapcsolata is romokban hever. Amikor már úgy néz ki, hogy minden összeomlott Istenhez kiált segitségért. Isten meghallgatja és elindul élete, és csapata a hit útján…

Feltört postaláda


Egy korábbi irásomat osztom meg most, amely valamikor a mára már megszünt Multiply blogomban volt.

Feltört postaláda  (2012. december 9., vasárnap)

Ma reggel feltörve találtam a postaládámat. Igaz nem hiányzott belőle semmi, a tettesnek csupán rongálás volt a szándéka. Helyreállitás után kissé bosszúsan nézegettem a kivett leveleket és találtam egy borítékot amelyre filc tollal csupán annyi volt írva: BOLDOG HÚSVÉTOT!

Első gondolatom az volt, hogy valaki megint kellemetlenkedni akar, ugyanis több alkalommal dobtak a postaládánkba “kereszténynek” minősített kiadványokat melyeket saját, trágár megjegyzéseikkel egészítettek ki.
Meglepetésemre egy minőségileg is kifogástalan szépen szerkesztett üzenet volt a borítékban amely evangéliumi üzenetként nem kifogásolható.
Kerestem, hogy ki a feladója, melyik gyülekezet ajándékozott meg és kinek köszönhetem ezt a fontos levelet, de nem találtam rajta feladót.
Ismeretlen. Nem híveket akar gyűjteni, csak az evangéliumot osztja meg agapé szeretettel, viszonzást nem várva.
Ha megengeditek, megosztom veletek is a levél tartalmát.

Idézet


Felbecsülhetetlenül értékes vagy

Írta: Andre Rabe
Fordította: F. N. V.

Értékes és szeretett vagy, és valaki jobban ismer téged, mint te önmagadat. A létezésedre valaki a képét és hasonmását bélyegezte, és épp ettől vagy igazán értékes… hogy mennyire? A legszebb álmaidban sem gondolnád…
 
Régen a pénzérmékre mindig annak az arcképe került, aki garantálta az adott pénzdarab valódi értékét. Ma is mindig van valaki, ember vagy egy intézmény a pénz mögött, aki szavatolja a pénz értékét. És attól, hogy egy pénzdarab elvész, az értékét még nem veszíti el.
Aki megálmodott és eltervezett téged, terád az Ő saját képét és hasonmását pecsételte.
Jobban ismer téged, mint te magadat. Lehet, hogy te nem ismered Őt, de Ő mindig ismert téged, már azelőtt is, hogy megszülettél volna. Talán még tudatában sem vagy az Ő létezésének… Ő viszont mindig rád gondol.
Most azt kérdezed: de miért?… Miért lenne valaki ennyire oda értem? Hát azért, mert ennek az egész univerzumnak a megteremtője egy olyan értéket és szépséget lát benned, ami meghalad mindent, amit a mi látható világunkban ismerünk. Még azt is tudja, hogy egyszer talán egymásba szerettek! J
Mikor, Hol és Miért kezdődött az életed?
Mindegy, most hány éves vagy, a létezésed kezdete idővel nem fejezhető ki.
A származásod, az egyszerűen elképesztő! Kezdetben, még a teremtés előtt, még mielőtt az idő meglett, mielőtt a gonosz létezett, volt: a Szeretet. Egy egészen bensőséges kapcsolat, kölcsönös, és tökéletesen beteljesedett. Ebben a Szeretetben nem voltak korlátok, csak a teljes egymásba-feledkezés és az önátadás öröme… (valami, pontosabban Valaki, akit ma Istennek hívunk). Ebben a lángoló szerelemben, a szenvedélyes szeretetben megszületett egy álom… te!
Isten, aki a Szeretet, szerette volna mindezt a csodálatos tartalmat, ami a közösségében kifejeződött, megosztani. Ezért alkotta meg teremtményeit, akiket Önmaga képére és hasonmására teremtett. Isten, aki mindentudó, és képes minden célját tökéletességre vinni, egy olyan szerelmi kapcsolatot tervezett el, ami év-trilliókon átível, és ahol végül a Szeretet győzedelmeskedik: nincs többé ellenségeskedés, nincs többé gonosz.
Ez az igen jó hír nem egy új gondolat, hanem Isten ősi, eredeti elgondolása.
Képzeljük el most ezt a kezdetet. Engedjük Isten szellemét, hogy elvigyen, odavonzzon erre a bizonyos pontra, ahol minden dolog eredete van. Ámbár a tudomány megmagyarázni nem tudja, és a legnagyobb elmék próbálták meghatározni mindhiába, Isten mégis bizonyos benne, hogy te képes vagy felfogni a kikutathatatlant; hogy fel tudod becsülni a motiváció értékét, amely életre szült téged; hogy visszaemlékezz, hogy honnan indultál. Itt nincs tér, de nincsenek határok sem; nincs teremtés, és még sincs üresség – csak Isten van az Ő teljességében. Nem magányos, és nem szenved hiányt semmiben. Épp ellenkezőleg, a Benne túláradó teljességben, a Belőle túlcsorduló szeretetben fogantál te.
Isten nem egy kis házi kedvencet gondolt el magának, aki majd szórakoztatja! Egy olyan élőlényről szól Isten álma, aki képes felfogni, elfogadni, visszatükrözni és viszonozni azt a minőségű szeretetet, amely Istenben túlárad. Az Isteni szándék nem egy homályos és csupán elméleti filozófia, hanem egészen világos, és teljesen konkrét… Olyannyira tiszta terv ez, hogy egyenként és név szerint megnevezi mindazokat, akik részt vesznek majd benne, és a teremtés szereplőivé válnak. Így aztán, a világmindenség megteremtése előtt, Ő látott téged, mégpedig Krisztusban. Ott, azon a ponton, véglegesen határozott is felőled. Mindegy, hogy ezek után milyen tévutak és ellentmondások merülnek majd fel, Ő már ott, egyszer s mindenkorra eldöntötte, hogy kincse vagy: hibátlan és ártatlan Őelőtte, szeretetben.
Mikor kezdődött az életed? Még a teremtés előtt, még mielőtt az idő meglett.
Hol kezdődött az életed? A Szeretet kellős közepén, egy Szerelemben, amit ma Istennek hívunk.
Miért lettél egyáltalán? Hogy rajongással szeressenek… és hogy végül ugyanez a szeretet benned is felébredjen.
Az Ige testté lett.
„Az eredeti és tökéletesen hiteles Ige már szemtől szembe oda volt fordulva Istenhez a kezdetektől fogva. Isten maga a tartalma ennek a kifejező együttlétnek és közlésnek, melyben megmutatja személyes jelenlétét és egyedi kiábrázolódását mindenben, ami csak létezik.
Tulajdonképpen Rajta kívül nincsen semmi, ami eredeti vagy teremteni képes! Ő az egyetlen Teremtő, minden ihlet és alkotóerő forrása. Minden, ami létezik, magán viseli az Isten kézjegyét, minden létezőt ő szignózott.
Az élet, ami benne volt, az öltött testet az emberben – a benne levő élet fénylik az emberben. (Egyértelműen az élet, ami Istenben van, gyújtotta életre az emberi létezést.) Ez az eredeti világosság ragyog még mindig, a sötétségben is, és nincs az a sötétség, ami elnyelné ezt a világosságot.”
 (János evangéliuma 1,1-5 „Az Élet lehelete” c. angol nyelvű Bibliafordítás alapján)
Nyilvánvalóan óriási az időszakadék napjaink és Isten teremtéskori gondolatai között. Vajon emiatt el is veszett az, az idők homályába? Nem így van. Az eredeti „álom” rólad az idők kezdete előtt született, és tökéletesen megőrződött, teljes biztonságban, egy személyben, akinek a neve: Jézus Krisztus. Őbenne Isten megtartotta gondolatmenetét, míg a megfelelő idő el nem érkezett, hogy testben is láthatóvá váljon. Jézus eljött, és emberi formában mutatta meg nekünk, hogy milyen életet tervezett Isten számunkra már a kezdet kezdetén… olyan életet, amiben Isten és ember olyan teljességgel eggyé vált, hogy egymástól már meg sem különböztethető a kettő.
Az ember Istenben kezdődött. Bármilyen messze is távolodott az elbukott ember az eredeti, ártatlan helyzetétől, Istennek soha, egy pillanatra sem volt kétsége az ember teremtéskori, és mindmáig egyetlen igazi valóját illetően.
Jézus Krisztus az a hely, az esemény, a személy, akiben Isten és ember újra találkozik. Jézus Krisztusban Isten azt kezdeményezi, hogy visszabékítse az embert Önmagához – hogy visszaállítsa az embert eredeti, ártatlan valójába.
Jézus Krisztus teljességgel Isten és teljességgel ember is, és ezért nem csak Isten kezdeményezését testesíti
meg, hanem az ember tökéletes válaszát is hitben, Istennek erre a kezdeményezésére.
Jézus Krisztusban sokkal jobban megmutatkozik az Atya szíve, mint bármi történetben, amit valaha is elmeséltek, vagy bármely Bibliai idézetben, amit a Szentírásban találhatunk. Jézusban Isten világossá teszi, hogy Ő nem akar Isten lenni rajtunk kívül állva. Nem akar távoli és megismerhetetlen Isten lenni. Csak egyféleképpen akar Isten lenni: velünk, az emberrel, közöttünk, bennünk, és mint maga is egy ember.
Az is mindennél tisztábban mutatkozik meg Jézus Krisztusban – jobban, mint bármi történetben, vagy akár az emberiség történetében – hogy mi az igazság az ember felől. Őbenne meglátjuk, hogy az egyetlen útja, hogy teljes, igaz emberek legyünk, és tökéletesen szabadok, az az egységünk Istennel.
Istennek e szenvedélyes vágya, hogy az embert visszaállítsa egységbe Önmagával, arra hajtotta Őt, hogy semmi ár ne legyen drága értünk. Semmi mélység nem tarthatta Őt vissza, hogy elérje ezt. Így abban a tettében, hogy emberré vált, felvállalt egy nagyon komoly összeütközést. Minden, ami valaha is Isten és ember között állt, minden akadály, az elválasztottság minden formája (ezt hívja a Biblia bűnnek), összecsapott, és végérvényes kudarcot vallott ebben az Isten-emberben, Krisztus Jézusban.
Amikor az időtlen Teremtőd emberré vált, titokzatos módon eggyé vált veled, hogy mindennel leszámoljon, ami eddig közöttetek állt. Hogy megszabadulva, teljesen és valóban igazi önmagad lehess. Amikor eggyé lett veled, szembe is nézett mindennel, amivel te nézel szembe… és mindent legyőzött! Halálában te haltál meg! A régi létezéseddel – távolságtartásban Tőle, és életközösségben a bűnnel – végérvényesen leszámolt Jézusban. Tiszta lapot kaptál, minden vétkedet megbocsátotta.
Jézus feltámadásában, egy új életre támadtál fel – arra az eredeti életre, amelyet neked Isten szenvedélyesen megálmodott már a kezdet kezdetén. Mennybemenetelében te is felemeltettél, az elképzelhető legdicsőségesebb rangra – olyan helyre, ahol Isten gyönyörködik benned!
Az egyetlen dolog, ami valaha is visszatartott téged attól, hogy örömödet leld ebben az igazságban, az a vakság. Amikor nem azt látjuk, amit Isten lát, akkor nem élvezhetjük azt, amiben Ő gyönyörködik. De épp ezek a szavak, amiket most olvasol, emlékeztetnek téged arra, hogy Istennel egy vagy. Életed el van rejtve Krisztusban egységben az Istennel. Ébredj rá igazi önmagadra:„Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember [mint egy tükörben], öröm tölt el, ha meglátlak [meglátom magam, a te hasonlatosságodat], amikor fölébredek.” (17. zsoltár 15)
Mitévő legyek?
Most talán azt kérdezed: ha ez így van, mitévő legyek? Hogyan válaszolhatnék egy ilyen hírre? Tudod, az igazi örömhír része az is, hogy a munka oroszlánrészét Isten már elvégezte tehelyetted! Jézus már mindent legyőzött, ami köztetek állt! Hálás szív… felébredő szeretet… ez az egy van számodra hátra. Úgy is hívhatjuk, hit.
Íme, egy egyszerű javaslat, hogyan fejezd ki a hitedet. Fordítsd a figyelmedet befelé.  Lásd meg Őt, aki megteremtett téged saját hasonmására, és aki Önmagát veled eggyé tette… tebenned. Válaszolj minderre saját gondolataiddal és szavaiddal… vagy valahogy így: Uram, köszönöm azt, Aki vagy, és köszönöm, amit tettél értem. Ahogy Jézus Krisztusban Te odaadtad Magadat szeretetben nekem, én is odaadom magamat szeretetben Neked. A saját képedre és hasonlatosságodra teremtettél engem, így belátom, hogy a te tulajdonod vagyok. Azért alkottál, hogy szeretve legyek… itt vagyok hát, drága Istenem, szeress!

Szabadságharcos és a papagáj


Szabadságharcos és a papagáj

Egy férfi, egy nagy ember, egy szabadságharcos utazott a hegyekben. Egy karavánszerájban szállt meg éjszakára.

Meglepetten látta, hogy a karavánszerájban élt egy aranyketrecbe zárt gyönyörű papagáj, aki folyamatosan azt ismételgette:

“Szabadság! Szabadság!”

És olyan hely volt ez, hogy amikor a papagáj elismételte a “szabadság” szót, az tovább visszhangzott a völgyekben, a hegyekben.

Azt gondolta a férfi: “Sok papagájt láttam már, és mindig azt éreztem, hogy szeretnének kiszabadulni a ketrecükből… de sosem láttam még olyan papagájt, aki az egész napot, reggeltől estig, amíg aludni nem megy, azzal tölti, hogy szabadságért kiált.”

Támadt egy ötlete. Felkelt az éjszaka közepén, és kinyitotta a ketrec ajtaját. A tulajdonos mélyen aludt, ő pedig azt suttogta a madárnak:

– Na most, mehetsz!

De meglepetten látta, hogy a papagáj erősen kapaszkodik a ketrec rácsaiba. Újra és újra megkérdezte tőle:

– Megfeledkeztél a szabadságról? Egyszerűen repülj ki! Az ajtó nyitva áll, a tulajdonos mélyen alszik; senki sem fogja megtudni. Egyszerűen repülj fel az égbe; az egész ég a tiéd.

A papagáj azonban olyan mélyen, olyan erősen kapaszkodott, hogy a férfi értetlenül kérdezte:

– Mi a baj? Megőrültél?

Megpróbálta kézzel kihúzni a madarat, de az csipkedni kezdte, és közben azt kiabálta:

– Szabadság! Szabadság!

A völgy az éjszakában újra és újra visszhangozta a kiáltást. A férfi is megmakacsolta magát, hiszen szabadságharcos volt. Kirántotta a papagájt, feldobta az égbe; és nagyon elégedett volt, bár sajgott a keze. A papagáj a ketrecben teljes erőből támadt rá, ő azonban tökéletesen elégedett volt, hogy megszabadított egy lelket. Elment aludni.

Reggel, amikor felkelt, hallotta, hogy kiabál a papagáj:

– Szabadság! Szabadság!

Azt gondolta, talán egy fáról kiabál vagy egy szikláról. De amikor előjött, a madár a ketrecében ült.

Az ajtaja nyitva állt.

Forrás: Osho: Szabadság című könyvéből egy ősi történet

* * *

A fenti történet papagáj főhősét változtassuk át egy emberré, és rögtön sok ismerősre találunk környezetünkben. sokan vannak akik csak beszélni, kiábálni, agitálni tudnak a szabadságról, de azt megélni már nem tudják.

Talán mert tenni is kell valamit érte. A szabadság nem szereti a fotelban ülő embereket. szárnyalni szeretne és korlátok nélkül élni.

Cselekvő embereket kíván, olyanokat akik a lehetőségeiket ki is tudják használni.

A szabadsághoz bátorság is kell. Bátorság, mert a félelem megkötöz.

Olvashattuk, hogy amikor Amerikában felszabadították a rabszolgákat, sokan ott maradtak korábbi gazdájuknál mert féltek kimenni a világba, biztonságban érezték magukat a korábbi életformájukban.

A Biblia is szolgáltat erre bizonyítékot. Mózes kivitte népét az egyiptomi rabszolgaságból, és amikor a helyzetük nehézre változott sokan visszasírták azt az időszakot amikor még, mint rabszolgák éltek a fáraók uralma alatt.

De gondoljunk vissza az 1945 utáni időszakra, hazánk területére amikor szocializmust építő ország voltunk, majd szocialista államformánk lett amikor az építést befejeztük. Egy párt vezette az országot, zárva voltak előttünk a nyugati kapuk, melyek csak rövid időszakra és korlátokkal nyíltak meg előttünk mintegy érzékeltetve a szabadság levegőjét. napjainkban is halljuk a sírdogálást, hogy jobban éltünk akkor, mint most.

Mára megszűntek ezek a körülmények, a szabadság előttünk van, csak ki kéne lépni a kalitkából.

/bacsipista/