Baracskai börtönmisszió


Baracskai börtönmisszió

A Pestszentlőrinci Agapé Gyülekezet börtönmissziós szolgálatában 2006 év óta veszek részt, és nagyon hálás a szívem az Úr felé amiért kiválasztott erre. Hirdethetjük ott is az Úr kegyelmének esztendejét akik a világ szemében is bűnöseknek tekintendők. Tesvéreimmel együtt ezt mi örömmel tesszük, mert tudjuk, hogy Isten még a legelvetemültebb bűnözőt is képes megváltoztatni és megmenti az életét az örökös kárhozattól.

Ezt a beszámolót a Havanna Csoport ( http://havannacsoport.hu ) weboldalunkról hoztam át, mintegy bizonyságul és ismertetőül a missziós szolgálatról.

Jobb Lator kápolna - BaracskaVégre megkezdhettük ez évi börtönmissziónkat, és lélelben felkészülve indultunk az Agapé Gyülekezet elől, kisbusszal a szolgálatra. Szokás szerint a Lurdy ház közelében lévő benzinkútnál vettük fel azokat a testvéreinket akik máshonnan érkeztek.  Ezen a napon heten voltunk, vezetőnk családi elfoglaltságai miatt nem tudott jönni, és egy testvérnőnk vírusos megbetegedése miatt mondta le szolgálatát.
Útközben imádkoztunk értük és otthon maradt szeretteinkért. Kértük az Urat, hogy védelmezzen minket minden szellemi és fizikai támadástól amely érhet minket utazás illetve szolgálat közben. Hálát adtunk a börtönben megtértekért, erősítést kértünk az Úrtól, hogy Szentlelke vezessen minket, hangolja össze bizonyságainkat, adjon tüzet szavainkba és érintse meg a rabok szívét és lelkét.

Beléptetésünk gyorsan ment, személyi okmányaink egyeztetése után az átvilágító kapun hamar átjutottunk, és reggel kilenckor már nyitva is állt az első emeleten lévő Jobb Lator kápolna ajtaja, befogadásra várva.
Kevesebben voltak a korábbi alkalmakhoz képest. Megszoktuk már, hogy 40-80 elítélt vesz részt istentiszteletünkön. Most megközelítőleg 25-en voltak, a többieket kivitték munkára vagy továbbképzésre.
Tibor vezetőnket most Emil helyettesítette a BPA-ból. Rövid igei bevezetővel megkezdte az alkalmat, majd Patricio, csillei testvérünk gitárjával vezetett minket az Úr elé. Annak ellenére, hogy ő spanyol nyelven énekelt, mindenki figyelte és lélekben emelkedett a dicsőítő dalok szárnyain. Néztem az arcokat, a kemény vonások meglágyultak. Volt aki lehajtott fejjel, mások ábrándozó szemekkel néztek, de láthatóan szemük előtt egy vágyott és elképzelt szebb világ képe lebegett.

A dicsőítés után bizonyságok következtek, két testvér akik korábban  börtönbüntetésüket már letöltötték, befogadták Jézust az életükbe és visszajárnak a börtönökbe elmondani megtérésük és megváltozásuk történetét. Az ő szavaik hitelesek hiszen mindig akad a börtönben valaki akikkel együtt töltötték a büntetésüket, ismerik őket, tudják, hogy milyenek voltak és most láthatják és hallhatják azt a változást ami történt az ő életükben.
Összefoglalva felhagytak a bűnöző életmóddal annak ellenére, hogy korábban a bosszúállás forgott a fejükben. Tiszteséges életet folytatnak, dolgoznak, Isten kegyelme és segítsége biztosított munkát, lakást számukra, és közösséget találtak, ahol hitéletük fejlődhet és növekedhet. Életük bizonyság arra nézve, hogy az Úr kegyelme és szeretete mindenki számára elérhető és bűn nélkül is lehet élni.

Jómagam arról beszéltem a bibliai vers alapján, hogy ne fizessenek rosszért rosszal, hanem győzzék meg a gonoszt jóval. Legyenek készek a megbocsátásra, fogadják be Jézust az életükbe, hogy megváltozzon életük és gondolkodásuk. Saját megtérésemről is mondtam bizonyságot, hálát adva az Úrnak amiért megváltott korábbi bűnös életemből.

Testvérnőnk  folytatta a megbocsátásról a gondolatmenetet, ő is hozott igét, és saját életén keresztül szemléltette, hogyan működött ez, az ő életében. Fiát nem fogadta be családja, az ő fiútestvérei agresszívitása volt amikor verekedésbe torkollott, de Isten segítségével mindig megoldódtak ezek az esetek. Az ő szíve mindig nyitott volt a megbocsátásra, még akkor is amikor durvaságot kapott érte válaszul. De Isten be tudott hatolni az ő testvérei szívébe is, és már megkezdődtek náluk a változások, az áttörések.

Emil, Isten törvényszerűségeiről beszélt. Egyszerű és érthető példákkal ecsetelte, ha zöldséget vetünk, abból nem lesz paradicsom, ha bűnt követünk el abból nem lesz áldás. Mert a bűn zsoldja halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet. És ezek alól nincs kivétel.

Az alkalom végén egy közös imában hívtuk Jézust az életünkbe, vezetőnknek, tanítónknak, gyógyítónknak és megváltónknak, majd imádkoztunk azokért akik először imádkoztak velünk együtt az Úrhoz, és döntést hoztak arról, hogy követni szeretnék Jézust. Majd azokért is imádkoztunk akik egyéni gondjaikra kértek imatámogatást.

Beszélgettem egy elítélttel, aki elmondta, hogy két nap múlva (szombaton) telik le a büntetése, szabad lesz. Vázolta előttem terveit, de azt is bevallotta, fél attól, hogy nem fog tudni ellentállni a kísértéseknek.  Imádkoztam érte, átadtam az Úrnak. És jó lenne ha valóban ő is átadná magát Isten vezetésének. Sajnos nem ő az egyedüli akinek ilyen félelmei vannak, mert érzik, hogy gyengék testi vágyaik leküzdésében.
Többi testvéreim is beszélgettek még az alkalom után az elítéltekkel, most is közel egy órát ráhúztunk a számunkra engedélyezett időkeretre.
Látjuk, hogy nyitottak az emberek Isten igéjére, vágyakoznak arra, hogy szeretetet kapjanak és életük jobbra, reményteljesre változzon.

Négy hét múlva megyünk ismét Baracskára, addig is imádkozunk értük, hogy minél több ember kaphasson a börtönben is lelki szabadságot.

Köszönjük Urunk támogatásodat, vezetésedet és segitségedet szolgálatunk teljesítéséhez.

 

bacsipista

2015.01.24.