Mert őbenne meggazdagodtatok…


Mert őbenne meggazdagodtatok…

Mert őbenne meggazdagodtatok...
Mert őbenne meggazdagodtatok…

Rendszeresen olvassuk a Bibliát, Isten szavát. Útmutatást kaptunk belőle az életünkre, hitet és reményt mára és a jövőre vonatkozóan. Az Úr ígérete alapján helyünk van a mennyek országában és örök élettel lettünk megajándékozva, ahol nem lesz bánat, betegség, nélkülözés, csak szeretet, öröm Isten közelségében.

“Mert őbenne meggazdagodtatok mindenben: minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek.”
1Korintus 1:5-6,

Ez a meggazdagodás csak úgy jöhetett létre, hogy Jézus Krisztus szegénnyé lett érettünk, hogy megváltása, véráldozata révén a bűnöktől megszabadulva gazdagító kegyelmében részesülhessünk.

“Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.”
2Korintus 8:9,

Ha él Jézus bennünk, akkor minden hamisságot elvetünk, és őszinte szívvel tudjuk követni és dicsőíteni a mi Urunkat.

“Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül az Isten iránt általunk.”
2Korintus 9:11

Reklámok

Az idő bilincsében


Az idő bilincsében

Imádkozás közben  felvillant előttem előttem egy képsor amelyben láttam az embereket, akik tolongva és lökdösődve haladtak a felállított polcok között, és időnként egy-egy dolgot a bevásárló kocsijukba, vagy a kosarukba helyeztek. A látvány számomra a türelmetlenséget és a rohanást fejezik ki.

Ézs 30:15-18
15. Mert így szól az én Uram, az ÚR, Izráel Szentje: A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek! De ti nem akarjátok, 16. inkább ezt mondjátok: Nem úgy lesz az, hanem lóháton vágtatunk! Hát majd vágtatnotok kell! Gyorsan akartok hajtani? Hát majd gyorsak lesznek üldözőitek! 17. Egy ember fenyegetésére ezrével elfuttok, öt ember fenyegetésére úgy elfuttok, hogy nem marad más belőletek, csak egy jelzőpózna a hegytetőn és egy zászlórúd a halmon. 18. De még vár az ÚR, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az ÚR, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.

Ez a prófécia akkor hangzott el, amikor Izráelt asszír veszedelem fenyegette, és a nép pánikba esett, és szövetséges után kapkodott. De nem az Isten szövetségében bíztak, hanem emberekében.

Miért rohan az ember? Miért lett bilincsünk az idő?

Esetleg azért rohanunk, kapkodunk, hogy ne maradjunk le bármiről is amit fontosnak tartunk, miközben észre sem vesszük, hogy éppen az Életről maradunk le!

Ebben a nagy rohanásban felszínessé válik az életünk – és a hitünk is. De vizsgáljuk meg ezt, tegyük láthatóvá egy átlagos keresztény testvér hétvégi példáján keresztül.

Vasárnap reggel felébredve kapkodás és készülődés közepette készülődünk  a gyülekezeti istentiszteletre.
Nincs időnk arra, hogy rendesen felkészüljünk. Bár lehet, hogy külsőnket ünneplőbe öltöztettük, de lelkünk romokban hever. A tegnapi megbántottságot, csalódottságot, fáradalmakat még nem adtuk át Istennek, sőt a kapkodás miatt nem, hogy csendességünk sem volt, imára sem maradt időnk. De nem baj, az a lényeg, hogy időben a gyülekezetbe értünk és kényelmesen hátradőlve hallgathattuk a lelkipásztor igehirdetését.

Az igehirdetés végén elgondolkodva kérdezzük magunktól, hogy miről is szólt a mai üzenet?

Jaj, azt nem tudom, mert bár lehalkítottam a telefonom, mégis többször jelzett, hogy keresnek, üzenetet kaptam, a facebookon hozzászóltak a képemhez …. stb.

Elégedetlen vagyok, mert nem szólt hozzám Isten az igehirdetésen keresztül. Talán ha beszélgetni maradnék a testvérekkel, meghallhatnám az Úr hangját is, de erre már nincs idő, vár a délutáni program.

Este holtfáradtan zuhanok az ágyba, mert vendégeket vártunk ebédre, a lakást is rendbe kellett szedni, jópofizni is kellett, majd mivel sokáig maradtak vendégeink, későre járt az idő, haza kellett fuvarozni őket, mivel nekik nincs kocsijuk, nekünk pedig van …
Ja és Istenre alig maradt idő. Nem baj, majd pótolom az előttem álló hét napjain.

Ez csak egy átlagos vasárnap rövid ismertetője. Aki magára ismert belőle vonja le a tanulságot, akire pedig nem ez jellemző az lélegezzen fel, és figyelmeztesse azokat akik nem ismerik fel saját képességeiket és teherbírásukat és élik ezt az önpusztító életmódot.

Sokan vannak akik ezt az öngyilkos rohanást további önpusztítással próbálják meg elviselhetőbbé tenni. A pénz utáni hajsza miatt egyre több munka felvállalásával, a pihenésre fordított idő csökkentésével. A szervezet jelzi a betegséget, de nincs idő orvoshoz menni, ráérünk míg bírjuk…

A gyülekezetben a szolgálatok halmozása miatt otthonra már alig jut idő, ezt sem tudom mikor van a házastársam születésnapja, a gyerekre nincs idő, esetleg jó lenne megkérdezni tőle, hogy hányadik osztályba jár, nehogy váratlanul érjen a bejelentés, hogy rövidesen esküvőre kell készülődni.

Az idő rövid és kevés, annyi dolgunk lenne még az életben amit szeretnénk elérni.

Ennek az örökös hajszának pedig az a vége, hogy nincs időnk egymásra, nincs időnk magunkra és nincs időnk Istenre.

Sok emberrel beszélgettem már, aki elmondta, hogy milyen jó azoknak aki követik az Urat, békességben élnek, nyugodtak és kiegyensúlyozottak. Jó lenne így élni, de sajnos nincs ideje ilyen dolgokra, mint Bibliát olvasni, gyülekezetbe járni…
A Vetés és aratás egyik régi számából ollóztam ki egy rövid kis történetet, melyet megosztok most veletek:

Idézet

“Még nem – szólt a fiúcska játék közben – majd ha megnövök, akkor fogok Istenre gondolni.
A kisfiúból ifjú lett.

Még nem – szólt a fiatalember – ha életemet megalapoztam már, majd több időm lesz…
Az ifjúnak ez is sikerült.

Még nem – szólt a férfiú – előbb gyermekeimről kell gondoskodnom. Ha rendesebb mederbe kerül az életem majd több szabadidőm lesz…

Még nem – kiáltotta – nem sokára nyugalomba vonulok, akkor majd ráérek olvasgatni, elmélkedni.

Így halt meg. Mindig más időre halasztotta, amit fiatalon kellett volna megtennie. Isten nélkül élt, ennek következtében reménység nélkül halt meg!”

Akik Isten nélkül élnek azok mind öngyilkos életet folytatnak. Életük a halál felé vezet. Kevesen vannak akik ezt felismerik, és nekünk akik látjuk ezt kötelességünk felhívni a figyelmüket erre. Éppen ezért meg kell ismertetni velük Istent. A testben és lélekben megfáradt embereknek csak Jézus adhat egyedül megoldást.

Máté 11:28-30
28. Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. 29. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. 30. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.”

Sokan azt mondják: ez a rohanás ennek a felgyorsult életnek a korszelleme. Nekünk meg kell tagadnunk a korszellemet is, ha meg akarunk állni és Jézust akarjuk követni!

Isten vár minket. Azt akarja, hogy vezethessen bennünket. Megmutatja nekünk a helyes utat. A helyes út pedig az, ha nem a testi vágyaink igényeit akarjuk kielégíteni, hanem a lelki békességünket és a mennyei kincseket gyűjtjük és halmozzuk fel.

Hogyan tudjuk ezt megtenni? Erre több helyen is kapunk útmatatást a Bibliából. Példának Máté evangéliumából idézek.

Máté 22:37-39
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.”

Ez a két legfontosabb parancsolat. De mondhatjuk azt is, hogy akár az összes parancsolat összefoglalása. A szeretet parancsolata.

Hogyan kell Istennek is tetsző módon szeretni? Ezt a szeretethez és az Úrtól kapott békességet írja le  Ézsaiás próféta böjtről írt próféciájában.

Ézsaiás 58, 6-14
6. Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! 7. Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! 8. Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az ÚR dicsősége lesz mögötted. 9. Ha segítségül hívod az URat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, 10. ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény. 11. Az ÚR vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősíti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz. 12. Fölépítik fiaid az ősi romokat, falat emelsz a régiek által lerakott alapokra; a rések befalazójának neveznek, aki romokat tesz újra lakhatóvá. 13. Ha nem jársz kedvteléseid után a nyugalom napján, az én szent napomon, ha a nyugalom napját gyönyörűségesnek hívod, az ÚR szent napját dicsőségesnek, és azzal dicsőíted, hogy abbahagyod munkáidat, nem keresed kedvteléseidet, és nem tárgyalsz ügyeidről. 14. akkor gyönyörködni fogsz az ÚRban, én pedig a föld magaslatain foglak hordozni, és táplállak ősödnek, Jákóbnak örökségében. Az ÚR maga mondja ezt.

Amikor felismerjük ezt, és már nem a saját vágyaink fognak vezetni, hanem az Úr felé való szolgálat vezet bennünket békességünk lesz. Megáll életünkben az öngyilkos rohanás és kincseket gyűjtünk a mennyben.

Ezt az utat készítette elő nekünk Jézus Krisztus, aki halálával és feltámadásával helyet készített számunkra. Engedjük át szívünket, életünket szeretetének, kegyelmének és fogadjuk el vezetését, hogy vele élhessünk az örök életben.

bacsipista

Börtönmisszió, február 19.


Börtönmisszió,  február 19.

Baracska, Jobb lator kápolna
Baracska, Jobb lator kápolna

Február 19-én voltam Baracskán, börtönmissziós látogatáson. Előtte való este, már ott tartottam, hogy telefonálok és lemondom a részvételemet. Teljesen üresnek éreztem magam, egy épkézláb gondolatom nem volt. Végül úgy határoztam, hogy mégis elmegyek, legfeljebb háttér imával fogok szolgálni.

Csütörtök reggel felébredve annyit tudtam csak, hogy el kell olvasnom a 23 zsoltárt és az Úr a számba adja a mondanivalót. Ez annyira egyértelmű utalás volt, hogy erről kell beszélnem. Amikor rám került a sor, annyi mondtam,  “Nem tudom mire fog vezetni az Úr, de azt tudom, hogy ezt a zsoltárt nektek fel kell olvasnom.”

Amikor letettem a Bibliát jöttek szavak, a gondolatok, az életemből a bizonyságok, a felismerés …

A 23. Zsoltár felolvasása után saját bizonyságaimmal fűszerezve elmondtam hogyan élem meg Jézussal való kapcsolataimat. Beszéd közben a Szentlélek feltárta előttem a nehézségeimet, és megmutatta azokra a megoldást.
Ráadásul gondjaimat meg is vallottam ott, akkor mindenki előtt. Elmondtam, hogy türelmetlen vagyok Istennel szemben, mert úgy érzem, hogy nem hallgat meg.
Gyakran kijelenetem a  negatív érzéseimet, gondolataimat, vagyis negatívat magot vetek.
Ezen változtatni kell, és a lenyomó megvallások helyett pozitív kijelentéseket kell tenni, bízni az Úrban.

A 23. zsoltár hozta számomra a felismerést. Azt, hogy vannak életünkben hegyek és völgyek, hol fenn vagyunk, hol lenn.  De az Úr velünk van, akárhol is vagyunk.  Nekünk az a feladatunk, hogy vessünk hitmagokat és várjuk meg amíg azok kikelnek. Mert mindennek meg van a maga ideje, amit siettetni nem lehet.

Szolgáltam és közben én is megbékéltem az Úrral.

Egymásra épültek a bizonyságaink, az igék is. A dicsőítés is megnyitotta ás ellágyította a szíveket. Az alkalom végén 6 új elítélt jelezte, hogy döntést hoztak és behívják Jézus az életükbe. Hat megtérő 26 résztvevő emberből, jó eredmény, főleg úgy, hogy a maradék húsz már korábban befogadták Jézust a szívükbe.

A testvérek  többször visszaidéztek a gondolataimból amikor ők beszéltek, és ez igazolta, hogy el kellett mondnom. Ha nem megyek el akkor mindez elmaradt volna.

Még Baracskán voltunk a börtön előtt. Nem tudtunk elindulni, mert kiakadt a mellettem lévő ajtózár. Nem lehetett becsukni az ajtót, nyitott ajtóval pedig a biztonsági berendezés nem engedi elindulni a kocsit.
Mentek el mellettünk a rabok egy fegyőrrel
Megkérdeztünk, hogy ért-e valaki közülük a kocsi zárhoz.
Egyik sem vállalkozott. Erre odajött a fegyőr, és egy kulccsal pikk-pakkra helyreállította a zárat.

Minden jól indult és záródott ezen a csütörtöki szolgálaton. Az Úr eggyé kovácsolta a csapatot és vezetett bennünket az Ő Szentlelke által, és így dicsőíthettük az Urat.