Gondolatok az üdvösségről


Az üdv, üdvösség szó (görögül szótéria, amely pontosan megfelel a héber jásá; jesua jelentésének): tartalmazza a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából,bajból);  megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/);oltalmazást; biztonságot; állandóságot; jólétet (bővölködés anyagi és szellemi javakban); , gyógyulást, jóllétet(egészség); boldogságot, megtartatást.
Az „üdvözít” szó megvédést, megmentést jelent.

Zsoltárok könyve:27:1
Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?

Az üdvösség szabadulást jelent valamilyen helyzetből vagy állapotból.
Pál a Filippieknek írt levelében, 1:19 írta
„Mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által.”

De az „üdvösség” jelentése szellemi szabadulás is lehet.

Apostolok cselekedetei 16:27–34
27
Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok.
28
Pál azonban hangosan rákiáltott: “Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk!”
29
Erre az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé;
30
majd kivezette őket, és ezt kérdezte: “Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?”
31
Ők pedig így válaszoltak: “Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!”
32
Ekkor hirdették az Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házában voltak.
33
Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt.
34
Azután házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben.

Jézus az üdvözülést az Isten országába való bejutással tette egyenlővé

Máté 19:24–25
16
Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: “Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”
17
Ő így válaszolt neki: “Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.”
18
Az megkérdezte: “Melyeket?” Jézus így felelt: “Ezeket: ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan,
19
tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint magadat!”
20
Az ifjú erre ezt mondta: “Ezt mind megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem?”
21
Jézus így válaszolt neki: “Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem.”
22
Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.
23
Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: “Bizony, mondom néktek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába.”
24
Sőt azt is mondom nektek: “Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.”
25
Amikor meghallották ezt a tanítványok, nagyon megdöbbentek, és így szóltak: “Akkor ki üdvözülhet?”
26
Jézus rájuk tekintett és ezt mondta nekik: “Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.”
27
Ekkor megszólalt Péter, és ezt kérdezte: “Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk?”
28
Jézus erre ezt mondta nekik: “Bizony, mondom néktek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett.
29
És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet.
30
De sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első.”

Jóel könyve:2:32
De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhí az Úr!

Ézsaiás így írta:

Ézsaiás könyve:49:8
Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket;

Isten megítéli a bűnt.

Találkozhattunk többször is az Úr haragjával, amikor lesújtott a bűnösökre.

Mózes IV. könyve:11:33
A hús még foguk között vala, és meg sem emésztették vala, amikor az Úrnak haragja felgerjede a népre és megveré az Úr a népet igen nagy csapással.

Bírák könyve:10:7
Felgerjedett azért az Úrnak haragja Izráel ellen, és adá őket a Filiszteusoknak és az Ammon fiainak kezökbe.

De üdvösségünk  Jézus Krisztus kegyelme által  megment minket az Úr haragjától.

Róma 5:8-10
8
Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.
9
Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól.
10
Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által.

1 Thesszalonika 5:9
8
Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét.
9
Mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által,
10
aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk.

Tudjuk, hogy a bűn elválaszt minket Istentől.

Róma 6:23
Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

Egyedül csak Jézus Krisztus az, aki a bűn következményeitől meg tud menteni minket. Ezért az üdvözülés a bűn következményeitől való szabadságot is jelenti.  Ha hallgatunk az Úrra, és követjük tanítását  akkor Jézus kegyelme nyilvánvalóvá válik az életünkben.

2 Timóteus 1:9 
Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott
nekünk.

Titusz 3:3-7
3
Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők.
4
De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete,
5
nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által,
6
akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által,
7
hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.

János 3:17 
Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.
Jézus Krisztusnak meg kellett halnia és harmadnapra fel kellett támadnia, hogy üdvözülhessünk általa.
Róma 5:8-10;
8
Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.
9
Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól.
10
Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által.

Bármennyire is igyekszünk, nem lehetünk annyira jók, hibátlanok és bűntelenek, hogy Jézus Krisztus kegyelme nélkül üdvösségre juthassunk.

Efézus 2:5, 8 
Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;

Ehhez feltétel nélküli bizalom szükséges Jézus Krisztusba vetett hitünk által. Meg kell ismernünk ehhez Jézust és céljait és engedelmeskedni  az Ő tanításainak.

Efézus 1:13 
Őbenne pedig titeket is – miután hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek – eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel,

Róma 1:16 
„ Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is, „ 

Bűnbánattal, megtéréssel és feltétel nélküli hittel elfogadjuk Jézus Krisztus feltételeit, engedelmességgel teljesítjük azokat akkor lesz üdvösségünk Jézus Krisztus  kegyelme által.

János 14:6;
 Jézus így válaszolt: “Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” 

Teljes üdvbizonyosságunk hit által Jézus Krisztusban van

Róma 8, 38-39
“Meg vagyok győződve, hogy semmi sem szakíthat el minket az Isten szeretetétől, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van.”

Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz...

Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz…

Bácsi István

Reklámok

Legyünk megbízhatóak!


Készülődöm a délelőtti istentiszteletre. A hatodik emeleten lakom és elromlott a lift. Arra, hogy itthon maradjak ez egy jó indok lenne, hivatkozva, hogy fáj a lábam, fárasztó a lépcsőzés, vagy csupán annyi, hogy itthon maradok, mert kényelmetlen elindulnom.

Közben eszembe jut az ígéretem, hogy ma szétosztok a gyülekezetben valamit. És felvillan előttem egy ige. amit Jézus mondott:

Mt 5, 37: 
„Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.”

Amikor befogadtuk Jézust az életünkbe azt ígértük meg, hogy átadjuk neki az életünket, elfogadjuk a vezetését és megköszöntük amiért szövetséget kötött velünk.
Nem jó szövetségszegőnek lenni …

Jakab levél:5:12   
Mindeneknek előtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek.

Az Úr figyelemmel kísérte és kíséri életünket. Vállaltuk, hogy neki szolgálunk. Lehet, hogy távolmaradásunk miatt egy megmentett lélekkel kevesebb lesz az Úr országában, mert a mi bizonyságunk fog hiányozni neki ahhoz, hogy megtegye az Úrhoz való csatlakozás lépéseit.

Krónikák II. könyve:29:11   
Fiaim, most ne tévelyegjetek; mert az Úr választott titeket, hogy ő előtte állván, néki szolgáljatok; hogy szolgái legyetek néki és jóillatot szerezzetek.

Álljunk a helyünkre, és maradjuk megbízhatóak, olyanok, akik ígéreteire biztosan lehet számítani. Legyen hiteles  az életünk. Ne tegyünk felelőtlen ígéreteket, mert azzal csak a bizalmatlanságot építjük.

Prédikátor könyve 5, 4-6
Mikor Istennek fogadást téssz, ne halogasd annak megadását; mert nem gyönyörködik a bolondokban. Amit fogadsz, megteljesítsd!
Jobb hogy ne fogadj, hogynem mint fogadj és ne teljesítsd be.
Ne engedd a te szádnak, hogy bűnre kötelezze testedet, és ne mondd az angyal előtt, hogy tévedésből esett ez; hogy az Isten a te beszéded miatt fel ne háborodjék, és el ne veszesse a te kezeidnek munkáját.

Megeshet, hogy megbánjuk, amit megígérünk, éppen ezért jól gondoljuk meg, hogy mit is teszünk. Tanulságként olvashatjuk a Bibliából Jefte páldáját.

Bírák könyve 11, 29-40
29
Jeftén pedig lőn az Úrnak lelke, és általméne Gileádon és Manassén, és általméne Gileád Mispén, és Gileád Mispéből felvonult az Ammon fiai ellen.
30
És fogadást tőn Jefte az Úrnak, és monda: Ha mindenestől kezembe adod az Ammon fiait:
31
Akkor valami kijövénd az én házamnak ajtaján előmbe, mikor békével visszatérek az Ammon fiaitól, legyen az Úré, és megáldozom azt egészen égőáldozatul.
32
És kivonult Jefte az Ammon fiai ellen, hogy hadakozzék velök, és kezébe adá néki azokat az Úr.
33
És veré őket Aroertől fogva mindaddig, míg mennél Minnithbe, húsz városon át, és egész Abel-Keraminig nagy vérontással, és az Ammon fiai megaláztattak az Izráel fiai előtt.
34
Mikor pedig méne Jefte Mispába az ő házához: ímé az ő leánya jött ki eleibe dobokkal és táncoló sereggel; ez volt az ő egyetlenegyje, mert nem volt néki kivülötte sem fia, sem leánya.
35
És mikor meglátta őt, megszaggatá ruháit, és monda: Óh leányom, de megszomorítottál és megháborítottál engem! Mert én fogadást tettem az Úrnak, és nem vonhatom vissza.
36
Az pedig monda néki: Atyám, ha fogadást tettél az Úrnak, úgy cselekedjél velem, amint fogadtad, miután az Úr megadta az ellenségiden: az Ammon fiain való bosszút.
37
És monda az ő atyjának: Csak azt az egyet tedd meg nékem; eressz el engem két hónapra, hadd menjek el és vonulhassak félre a hegyekre, hogy sírjak szűzességemen leánybarátaimmal.
38
És ő monda: Menj el. És elbocsátá őt két hónapra. Az pedig elment és az ő leánybarátai, és siratta az ő szűzességét a hegyeken.
39
És a két hónap elteltével visszatért atyjához, és betöltötte az ő felőle való fogadást, amelyet tett, és ő soha nem ismert férfiút. És szokássá lett Izráelben,
40
Hogy esztendőnként elmentek az Izráel leányai, hogy dicsőítsék a gileádbeli Jefte leányát esztendőnként négy napon át.

Nehéz erre megindultság nélkül válaszolni. Jefte nem szegte meg az Úrnak adott szavát, bár minden gondolata ellene volt. Iszonyatos árat kellett fizetnie, de fogadalmát nem vonta vissza.
Abban az időben még komolyan vették az adott szavat, nem úgy, mint napjainkban. Manapság könnyen dobálózunk az ígéretekkel, nem törődve azzal, hogy azok megszegése milyen következményekkel fog járni. Többnyire csak a pillanatnyi érdekeink vezetnek benne.

Jézus Krisztus sem szegte meg ígéretét, bár tudta, hogy az emberek nem méltóak arra.
Leginkább az jutott eszembe, amikor a Gecsemáné kertben Jézus haláltusáját vívta és tanítványai  kérése ellenére sem virrasztottak vele, hanem békésen aludtak. Ennek ellenére egy pillanatra sem fordult meg a fejében az a gondolat, hogy ezekért az emberekért vállaljam a kínszenvedést és a halált?

Nekünk is vannak kötelességeink, amelyet teljesítenünk kell. Amikor átadtuk életünket Jézusnak akkor kértük, hogy Ő vezessen minket,  mi hallgatunk a szavára, engedelmesek leszünk. Isten el is várja tőlünk ennek a teljesítését.

Máté 24, 45-51
45
Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, akit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
46
Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.
47
Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.
48
Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49
És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50
Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja,
51
És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Áldjuk az Urat, de ne csak felemelt kézzel, hanem cselekedeteinkkel is.

  • Ígéreteink megtartásával.
  • Igenjeink el nem mismásolásával.

Az Úr  ekkor tud gyönyörködni bennünk, látva, hogy imádatunk nem  külsőségekben nyilvánul meg. Örömmel  győződhet meg arról, hogy megbízható és hű szolgák vagyunk.

Azt olvassuk a Zsoltárok könyvben
134 Zsoltár
Zarándokének. Áldjátok az URat mindnyájan ti, akik az ÚR szolgái  vagytok, akik az ÚR házában álltok éjjelente!
Emeljétek föl kezeteket a szentély felé, és áldjátok az URat!
Áldjon meg téged a Sionról az ÚR, aki az eget és a földet alkotta!

Útjaidat Uram, ismertesd meg velem...

Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem…

Bácsi István

Mert őbenne meggazdagodtatok…


Mert őbenne meggazdagodtatok…

Mert őbenne meggazdagodtatok...
Mert őbenne meggazdagodtatok…

Rendszeresen olvassuk a Bibliát, Isten szavát. Útmutatást kaptunk belőle az életünkre, hitet és reményt mára és a jövőre vonatkozóan. Az Úr ígérete alapján helyünk van a mennyek országában és örök élettel lettünk megajándékozva, ahol nem lesz bánat, betegség, nélkülözés, csak szeretet, öröm Isten közelségében.

“Mert őbenne meggazdagodtatok mindenben: minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek.”
1Korintus 1:5-6,

Ez a meggazdagodás csak úgy jöhetett létre, hogy Jézus Krisztus szegénnyé lett érettünk, hogy megváltása, véráldozata révén a bűnöktől megszabadulva gazdagító kegyelmében részesülhessünk.

“Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.”
2Korintus 8:9,

Ha él Jézus bennünk, akkor minden hamisságot elvetünk, és őszinte szívvel tudjuk követni és dicsőíteni a mi Urunkat.

“Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül az Isten iránt általunk.”
2Korintus 9:11

Az idő bilincsében


Az idő bilincsében

Imádkozás közben  felvillant előttem előttem egy képsor amelyben láttam az embereket, akik tolongva és lökdösődve haladtak a felállított polcok között, és időnként egy-egy dolgot a bevásárló kocsijukba, vagy a kosarukba helyeztek. A látvány számomra a türelmetlenséget és a rohanást fejezik ki.

Ézs 30:15-18
15. Mert így szól az én Uram, az ÚR, Izráel Szentje: A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek! De ti nem akarjátok, 16. inkább ezt mondjátok: Nem úgy lesz az, hanem lóháton vágtatunk! Hát majd vágtatnotok kell! Gyorsan akartok hajtani? Hát majd gyorsak lesznek üldözőitek! 17. Egy ember fenyegetésére ezrével elfuttok, öt ember fenyegetésére úgy elfuttok, hogy nem marad más belőletek, csak egy jelzőpózna a hegytetőn és egy zászlórúd a halmon. 18. De még vár az ÚR, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az ÚR, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.

Ez a prófécia akkor hangzott el, amikor Izráelt asszír veszedelem fenyegette, és a nép pánikba esett, és szövetséges után kapkodott. De nem az Isten szövetségében bíztak, hanem emberekében.

Miért rohan az ember? Miért lett bilincsünk az idő?

Esetleg azért rohanunk, kapkodunk, hogy ne maradjunk le bármiről is amit fontosnak tartunk, miközben észre sem vesszük, hogy éppen az Életről maradunk le!

Ebben a nagy rohanásban felszínessé válik az életünk – és a hitünk is. De vizsgáljuk meg ezt, tegyük láthatóvá egy átlagos keresztény testvér hétvégi példáján keresztül.

Vasárnap reggel felébredve kapkodás és készülődés közepette készülődünk  a gyülekezeti istentiszteletre.
Nincs időnk arra, hogy rendesen felkészüljünk. Bár lehet, hogy külsőnket ünneplőbe öltöztettük, de lelkünk romokban hever. A tegnapi megbántottságot, csalódottságot, fáradalmakat még nem adtuk át Istennek, sőt a kapkodás miatt nem, hogy csendességünk sem volt, imára sem maradt időnk. De nem baj, az a lényeg, hogy időben a gyülekezetbe értünk és kényelmesen hátradőlve hallgathattuk a lelkipásztor igehirdetését.

Az igehirdetés végén elgondolkodva kérdezzük magunktól, hogy miről is szólt a mai üzenet?

Jaj, azt nem tudom, mert bár lehalkítottam a telefonom, mégis többször jelzett, hogy keresnek, üzenetet kaptam, a facebookon hozzászóltak a képemhez …. stb.

Elégedetlen vagyok, mert nem szólt hozzám Isten az igehirdetésen keresztül. Talán ha beszélgetni maradnék a testvérekkel, meghallhatnám az Úr hangját is, de erre már nincs idő, vár a délutáni program.

Este holtfáradtan zuhanok az ágyba, mert vendégeket vártunk ebédre, a lakást is rendbe kellett szedni, jópofizni is kellett, majd mivel sokáig maradtak vendégeink, későre járt az idő, haza kellett fuvarozni őket, mivel nekik nincs kocsijuk, nekünk pedig van …
Ja és Istenre alig maradt idő. Nem baj, majd pótolom az előttem álló hét napjain.

Ez csak egy átlagos vasárnap rövid ismertetője. Aki magára ismert belőle vonja le a tanulságot, akire pedig nem ez jellemző az lélegezzen fel, és figyelmeztesse azokat akik nem ismerik fel saját képességeiket és teherbírásukat és élik ezt az önpusztító életmódot.

Sokan vannak akik ezt az öngyilkos rohanást további önpusztítással próbálják meg elviselhetőbbé tenni. A pénz utáni hajsza miatt egyre több munka felvállalásával, a pihenésre fordított idő csökkentésével. A szervezet jelzi a betegséget, de nincs idő orvoshoz menni, ráérünk míg bírjuk…

A gyülekezetben a szolgálatok halmozása miatt otthonra már alig jut idő, ezt sem tudom mikor van a házastársam születésnapja, a gyerekre nincs idő, esetleg jó lenne megkérdezni tőle, hogy hányadik osztályba jár, nehogy váratlanul érjen a bejelentés, hogy rövidesen esküvőre kell készülődni.

Az idő rövid és kevés, annyi dolgunk lenne még az életben amit szeretnénk elérni.

Ennek az örökös hajszának pedig az a vége, hogy nincs időnk egymásra, nincs időnk magunkra és nincs időnk Istenre.

Sok emberrel beszélgettem már, aki elmondta, hogy milyen jó azoknak aki követik az Urat, békességben élnek, nyugodtak és kiegyensúlyozottak. Jó lenne így élni, de sajnos nincs ideje ilyen dolgokra, mint Bibliát olvasni, gyülekezetbe járni…
A Vetés és aratás egyik régi számából ollóztam ki egy rövid kis történetet, melyet megosztok most veletek:

Idézet

“Még nem – szólt a fiúcska játék közben – majd ha megnövök, akkor fogok Istenre gondolni.
A kisfiúból ifjú lett.

Még nem – szólt a fiatalember – ha életemet megalapoztam már, majd több időm lesz…
Az ifjúnak ez is sikerült.

Még nem – szólt a férfiú – előbb gyermekeimről kell gondoskodnom. Ha rendesebb mederbe kerül az életem majd több szabadidőm lesz…

Még nem – kiáltotta – nem sokára nyugalomba vonulok, akkor majd ráérek olvasgatni, elmélkedni.

Így halt meg. Mindig más időre halasztotta, amit fiatalon kellett volna megtennie. Isten nélkül élt, ennek következtében reménység nélkül halt meg!”

Akik Isten nélkül élnek azok mind öngyilkos életet folytatnak. Életük a halál felé vezet. Kevesen vannak akik ezt felismerik, és nekünk akik látjuk ezt kötelességünk felhívni a figyelmüket erre. Éppen ezért meg kell ismertetni velük Istent. A testben és lélekben megfáradt embereknek csak Jézus adhat egyedül megoldást.

Máté 11:28-30
28. Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. 29. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. 30. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.”

Sokan azt mondják: ez a rohanás ennek a felgyorsult életnek a korszelleme. Nekünk meg kell tagadnunk a korszellemet is, ha meg akarunk állni és Jézust akarjuk követni!

Isten vár minket. Azt akarja, hogy vezethessen bennünket. Megmutatja nekünk a helyes utat. A helyes út pedig az, ha nem a testi vágyaink igényeit akarjuk kielégíteni, hanem a lelki békességünket és a mennyei kincseket gyűjtjük és halmozzuk fel.

Hogyan tudjuk ezt megtenni? Erre több helyen is kapunk útmatatást a Bibliából. Példának Máté evangéliumából idézek.

Máté 22:37-39
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.”

Ez a két legfontosabb parancsolat. De mondhatjuk azt is, hogy akár az összes parancsolat összefoglalása. A szeretet parancsolata.

Hogyan kell Istennek is tetsző módon szeretni? Ezt a szeretethez és az Úrtól kapott békességet írja le  Ézsaiás próféta böjtről írt próféciájában.

Ézsaiás 58, 6-14
6. Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! 7. Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! 8. Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az ÚR dicsősége lesz mögötted. 9. Ha segítségül hívod az URat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, 10. ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény. 11. Az ÚR vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősíti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz. 12. Fölépítik fiaid az ősi romokat, falat emelsz a régiek által lerakott alapokra; a rések befalazójának neveznek, aki romokat tesz újra lakhatóvá. 13. Ha nem jársz kedvteléseid után a nyugalom napján, az én szent napomon, ha a nyugalom napját gyönyörűségesnek hívod, az ÚR szent napját dicsőségesnek, és azzal dicsőíted, hogy abbahagyod munkáidat, nem keresed kedvteléseidet, és nem tárgyalsz ügyeidről. 14. akkor gyönyörködni fogsz az ÚRban, én pedig a föld magaslatain foglak hordozni, és táplállak ősödnek, Jákóbnak örökségében. Az ÚR maga mondja ezt.

Amikor felismerjük ezt, és már nem a saját vágyaink fognak vezetni, hanem az Úr felé való szolgálat vezet bennünket békességünk lesz. Megáll életünkben az öngyilkos rohanás és kincseket gyűjtünk a mennyben.

Ezt az utat készítette elő nekünk Jézus Krisztus, aki halálával és feltámadásával helyet készített számunkra. Engedjük át szívünket, életünket szeretetének, kegyelmének és fogadjuk el vezetését, hogy vele élhessünk az örök életben.

bacsipista

Szeretet, megbocsátás, kegyelem


Szeretet, megbocsátás, kegyelem

Teljesen szokatlan módon egy világi regényből idézek egy részletet. Valamikor láttam e regény megfilmesített változatát, Jean Gabin főszereplésével és igen mély nyomokat hagyott bennem, a szeretet, a kegyelem, a megbocsátás felismerésével. Talán azért, mert szembe állította a gyűlöletet a szeretettel, a megbocsátást a bosszúval, és a kegyelmet a kegyetlenséggel.

Idézet

Részlet Victor Hugo Nyomorultak című regényéből, XII.
A püspök dolgozik

Másnap hajnalban Bienvenu méltóságos úr a kertjében sétált, amikor nagyon izgatottan kiszaladt hozzá Magloire-né.
– Püspök úr, püspök úr – kiabált -, nem tudja nagyságod, hol van az ezüstneműs kosár?
– De igen, tudom – mondta a püspök.
– Jézus neve legyen áldott! – folytatta az asszony. – Nem tudtam elképzelni, hová lehetett.
A püspök az egyik virágágyból vette föl a kosarat. Most odaadta Magloire-nénak.
– Tessék, itt van.
– Hogyhogy? – hökkent meg Magloire-né. – De hiszen üres! Hát az ezüstnemű?
– Vagy úgy! Maga az ezüstneműt keresi? Arról nem tudok.
– Szentséges Atyaisten! Ellopták! Az a tegnap esti ember lopta el!
És ebben a szempillantásban, öregasszony létére meglepő fürgeséggel, a kápolnába futott, benézett az alkóvba, és visszament a püspökhöz. A püspök lehajolt, és sóhajtva nézett egy kalánfű-palántát, amelyet a virágágyra esett kosár összetört. Magloire-né kiáltására fölegyenesedett.
– Méltóságos úr, az ember eltűnt! Ellopta az ezüstöt!
Ahogy így jajveszékelt, pillantása a kert egyik sarkára tévedt, ahol látni lehetett a mászás nyomait. A fal párkánydísze letörött.
– Tessék nézni! Arra szökött. Átugrott a falon a Cochefilet utcába! Ó, a gyalázatos! Ellopta az ezüstünket!
A püspök egy pillanatig szótlanul állt, aztán komolyan ránézett Magloire-néra, és szelíden mondta:
– Először is, miénk volt az az ezüst?
Magloire-nénak elállt a szava a megdöbbenéstől.
Pillanatnyi csend lett, aztán megszólalt a püspök:
– Magloire-né, máris túl sokáig és jogtalanul tartottam magamnál ezt az ezüstholmit. A szegényeket illette. És ugyan ki volt az az ember? Nyilván szegény ember.
– Jézusom! – bizonykodott Magloire-né. – Nem magam miatt beszélek, nem is a kisasszony miatt. Nekünk igazán mindegy. Hanem méltóságod miatt. Mivel fog most már enni a méltóságos úr?
A püspök csodálkozva nézett rá.
– Ugyan! Hát nincs ónból való evőeszköz?
Magloire-né vállat vont.
– Az ónnak szaga van.
– Akkor hát bádogból.
Magloire-né sokatmondó fintort vágott.
– A bádognak íze van.
– Jó, majd eszünk fakanállal és favillával.
Néhány perc múlva leült reggelizni ugyanahhoz az asztalhoz, amelynél előző este Jean Valjeannal vacsorázott. Reggelizés közben a húga egy szót sem szólt, Magloire-né pedig magában dohogott. Bienvenu úr jókedvűen megjegyezte, hogy még fakanálra és favillára sincs szükség, ha az ember egy darab kenyeret akar tejbe mártogatni.
– Micsoda gondolat! – zsörtölődött Magloire-né, miközben ide-oda járt. – Szállást adni egy ilyen embernek! Méghozzá odafektetni saját szobája mellé! Még szerencse, hogy csak lopott!
Szent Isten! Elgondolni is borzalom!
A püspök és húga épp föl akart kelni az asztaltól, amikor kopogtatás hallatszott.

Kinyílt az ajtó. Különös és izgatott csoport jelent meg a küszöbön. Három férfi a gallérjánál tartott egy negyediket. Hárman csendőrök voltak. A negyedik Jean Valjean.
Egy csendőr őrmester, aki a csoport vezetőjének látszott, az ajtóból előrelépett, és katonás tisztelgéssel állt meg a püspök előtt.
– Méltóságos úr…
Jean Valjean, aki komoran és leverten állt, erre a szóra felkapta a fejét.
– Méltóságos úr! – mormogta. – Hát nem a plébános…
– Csönd! – szólt rá az egyik csendőr. – Ez itt a püspök úr őméltósága.
Eközben Bienvenu úr, oly élénken, ahogy magas korától kitelt, odalépett a csoporthoz.
– Á, ön az! – kiáltott fel, Jean Valjeanra tekintve. – Nagyon örülök, hogy látom. Igen ám, de én a gyertyatartókat is önnek adtam. Azok is ezüstből vannak, bizonyára megkaphat értük kétszáz frankot. Miért nem vitte el a gyertyatartókat az evőeszközökkel együtt?
Jean Valjean kerekre nyitotta a szemét, és ahogy a püspökre nézett, azt a kifejezést semmilyen emberi nyelv le nem írhatja.
– Így hát igaz, méltóságos úr – szólt a csendőr őrmester -, amit ez az ember állít? Találkoztunk vele. Úgy ment, mint aki eliszkol. Megállítottuk, kíváncsiak voltunk, mit visz. Ezeket az evőeszközöket…
– És azt mondta – vágott közbe mosolyogva a püspök -, hogy egy öreg pap bácsitól kapta, akinél éjszakára megszállt. Értem már. És önök visszahozták? Tévedés volt.
– Eszerint útjára bocsáthatjuk? – kérdezte az őrmester.
– Természetesen – válaszolt a püspök.
A csendőrök elengedték Jean Valjeant, aki hátratántorodott.
– Igazán szabadon eresztenek? – kérdezte csaknem artikulátlan hangon, mint aki álmában beszél.
– Igen, mehetsz az utadra, nem hallod? – szólt rá az egyik csendőr.
– Barátom, mielőtt távozik – szólt a püspök -, itt vannak a gyertyatartói. Fogja.
A kandallóhoz ment, levette a két ezüst gyertyatartót, és odaadta. A két nő szótlanul nézte, és egyetlen mozdulattal, egyetlen pillantással sem zavarta a püspököt.
Jean Valjean minden porcikája remegett. Gépiesen, révetegen vette át a két gyertyatartót.
– Most pedig – szólt a püspök – menjen békességben… Hogy el ne felejtsem, barátom, ha megint meglátogat, fölösleges, hogy a kert felé kerüljön. Jöhet-mehet bármikor az utcai ajtón. Éjjel-nappal csak kilincsre van csukva.
Aztán a csendőrökhöz fordult:
– Uraim, távozhatnak.
A csendőrök elmentek.
Jean Valjean olyan volt, mint akit ájulás környékez.
A püspök odalépett hozzá, és halkan mondta:
– Ne felejtse, sohase felejtse el, hogy megígérte: ezt a pénzt arra fogja felhasználni, hogy becsületes ember legyen magából.
Jean Valjean, aki nem emlékezett, hogy bármit is megígért volna, nem bírt megszólalni. A püspök erősen hangsúlyozva beszélt. Ünnepélyesen folytatta:
– Testvérem, Jean Valjean, nem vagy többé a gonoszé, hanem a jóé. Megvásárolom tőled a lelkedet; elveszem a sötét gondolatoktól, a romlás szellemétől, Istennek adom át.

Azon gondolatok jutottak az eszembe, hogy mi is hányszor átéltük már az életünkben, hogy ama világi mondás ellenére, hogy – „Jó tett helyébe jót várj.” – csalódás ért minket, kihasználtak, becsaptak vagy megloptak.
Ilyenkor forrna bennünk a bosszúvágy, az indulat, de ha Isten gyermekei vagyunk akkor ezt nem tehetjük.

Róm 12,17-21
Senkinek gonoszért, gonosszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen min¬den ember előtt. Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességben éljetek, ne álljatok bosszút magatokért szeretteim, hanem adjatok helyet annak a haragnak, mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj neki enni, ha szomjazik, adj innia, mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére. Ne győzetessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.

Aki látta a filmet az tudja, hogy Jean Valjeant megváltoztatta a püspök feléje irányuló szeretete, irgalma, és további életét a szeretet, a megbocsátás, a segíteni akarás, a kegyelem irányította.

Gondoljunk Jézus hegyi beszédére, a boldogmondásokra. Ezek egyike az irgalomról, kegyelemről tanít.

Máté 5,7
„Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek”

Az irgalmasság cselekvő szeretet. Míg a szelíd ember nem vág vissza az őt ért sérelmekért, az irgalmas kész kezdeményezni az őt bántó érdekében is. Tudja, látja, hogy a másikat megkötözik érzései, indulatai, ám irgalmassága, nagylelkű viselkedése építőleg hathat a vétkezőre.

Csak az az ember képes az irgalmasságra, ki maga is teljes szívből el tudta fogadni Isten kegyelmét. Nem akarja, – hiszen tudja, hogy képtelenség – ledolgozni bűnadósságát. Isten irgalmas szeretete iránt érzett hála készteti arra, hogy maga is irgalmas legyen.

Mikor teret adunk lelkünkben engesztelhetetlenségnek, Sátán munkatársaivá válunk. A nagy hitető is azt szeretné elérni, hogy az embert kilátástalanságba sodorja, ne találjon reményt a bűn csapdájából való kijutásra, ne higgye, hogy képes a változásra.
Ne gondoljuk, hogy ránk nem hat vissza, ha Sátánnal parolázunk, és kárhoztató ítéletet mondunk embertársunk felett. Egy idő után magunkról sem fogjuk feltételezni, hogy megszabadulhatunk a bűn ragályától. Annak képmására változunk el, akit szemlélünk, akinek helyet adunk szívünkben. Ha szívünkben a gyűlölet, a kirekesztés rak fészket magunkat szorítjuk ki Isten országából.
Elevenen őrködjünk Isten országának határain a szívünkben, kérjünk a Mindenhatótól tiszta szívet, irgalmas lelkületet. Jézus azt várja tanítványaitól, hogy tökéletesek legyenek, miként az Atya tökéletes

Máté 5,48
“Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.”

Isten tökéletessége irgalmasságában rejlik

Lukács 6,36
Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.

Az irgalmasság nem nélkülözi a szeretetet, de nem jelent elvtelen megalkuvást sem.

Péld 21,21
„Aki követi az igazságot és irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet”

Zsolt 85,11
„Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást”

Gondoljunk arra, hogy mi is bűnösök voltunk, vagyunk és mennyire szükségünk volt és van Isten megbocsátó kegyelmére. Követtünk el olyan dolgokat, amelyekre saját magunk is tudtuk, hogy érdemtelenek vagyunk annak megbocsátására mégis kegyelemben részesültünk.

Jézus és István jut eszembe, hogy az emberek kegyetlenkedése ellenére is tudtak az Atyához könyörögni értük.

Lukács 23,34
Jézus pedig így könyörgött: “Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”

ApCsel 7, 59-60
Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: “Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!”
Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: “Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” És amikor ezt mondta, meghalt.

A törvény szerint a tanúknak kellett az első köveket Istvánra dobni.

5Mózes 17,7
A tanúk emeljenek rá először kezet, amikor kivégzik, csak azután az egész nép…

Saul, (a későbbiekben Pál apostol) volt az az ifjú, aki őrizte az elsőként Istvánra követ dobók ruháját.

Apcsel 7,58
azután kiűzték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig felsőruháikat egy Saul nevű ifjú lába elé tették le.

Ez a Saul lett a keresztények legnagyobb üldözője, vértől lihegve űzte és kergette őket mindaddig amíg Jézussal nem találkozott.
Mi történt Saullal? Ezt ő maga mondja el Agrippa király előtt.

Apcsel 26, 1-20
1. Agrippa erre így szólt Pálhoz: “Megengedjük, hogy szólj a magad mentségére.” Akkor Pál kinyújtotta a kezét, és védőbeszédet mondott: 2. “Boldognak tartom magam, Agrippa király, hogy mindazok ellen, amikkel a zsidók vádolnak, ma előtted védekezhetem, 3. mert te kiváló ismerője vagy a zsidók minden szokásának és vitás kérdéseinek. Kérlek azért, hallgass meg engem türelemmel. 4. Életemet, amely kezdettől fogva népem között és Jeruzsálemben folyt, ifjúságomtól fogva ismerik a zsidók mindnyájan. 5. Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy kegyességünk legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint farizeus. 6. Most is amiatt a reménység miatt állok itt vád alatt, amelyet atyáinknak ígért Isten. 7. Ennek a teljesülését reméli tizenkét törzsünk is, éjjel-nappal állhatatosan szolgálva Istennek. Ezért a reménységért vádolnak engem a zsidók, Agrippa király. 8. Miért tartjátok hihetetlennek, hogy Isten halottakat támaszt fel? 9. Én egykor elhatároztam magamban, hogy mindent meg kell tennem a názáreti Jézus neve ellen. 10. Meg is tettem ezt Jeruzsálemben, és a főpapoktól kapott felhatalmazás alapján a szentek közül sokat börtönbe vetettem. Amikor pedig megölték őket, én is ellenük szavaztam. 11. A zsinagógákban mindenfelé gyakran büntetéssel kényszerítettem őket káromlásra, sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben egészen az idegen városokig üldöztem őket. 12. Egyszer éppen ilyen ügyben utaztam a főpapok felhatalmazásával és megbízásával Damaszkusz felé. 13. Déltájban az úton láttam, ó király, amint a mennyből a nap fényénél is ragyogóbb világosság sugároz körül engem és útitársaimat. 14. Mikor pedig mindnyájan a földre estünk, egy hangot hallottam, amely így szólt hozzám héber nyelven: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod. 15. Erre ezt kérdeztem: Ki vagy, Uram? Az Úr pedig így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. 16. De kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni. 17. Megoltalmazlak e néptől és a pogányoktól, akikhez küldelek. 18. Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek. 19. Ezért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt, 20. hanem először Damaszkuszban és Jeruzsálemben, majd Júdea lakóinak és a pogányoknak hirdettem, hogy térjenek meg, forduljanak az Istenhez, és éljenek a megtéréshez méltóan.

Ugye mondhatnánk azt, hogy Saul megérdemelte volna Isten büntetését. Büntetés helyett azonban kegyelmet és szolgálatot kapott Jézustól, melyet Pál be is töltött mindhaláláig.

Idézet
17. Megoltalmazlak e néptől és a pogányoktól, akikhez küldelek. 18. Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek.

Mi magunk is kegyelmet kaptunk Istentől, ezért tőlünk is elvárja, hogy mi is kegyelemmel és szeretettel legyünk embertársaink iránt.

A szeretet Istentől van, és ugye azt is mondtuk, hogy Jézus a szeretet. Akkor azt is tudjuk, hogy Jézustól nincs hatalmasabb, és nincs semmi, ami ellent tudna állni neki.

Filippi 2, 10-11,
…Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; 11. és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”

Éppen ezért éljünk úgy, hogy tükröződjön bennünk Jézus, cselekedjünk úgy ahogyan Jézus cselekedett. Legyen a mi életünk központjában is embertársaink felé a szeretet, megbocsátás és irgalom – kegyelem.