Börtönmisszió, február 19.


Börtönmisszió,  február 19.

Baracska, Jobb lator kápolna
Baracska, Jobb lator kápolna

Február 19-én voltam Baracskán, börtönmissziós látogatáson. Előtte való este, már ott tartottam, hogy telefonálok és lemondom a részvételemet. Teljesen üresnek éreztem magam, egy épkézláb gondolatom nem volt. Végül úgy határoztam, hogy mégis elmegyek, legfeljebb háttér imával fogok szolgálni.

Csütörtök reggel felébredve annyit tudtam csak, hogy el kell olvasnom a 23 zsoltárt és az Úr a számba adja a mondanivalót. Ez annyira egyértelmű utalás volt, hogy erről kell beszélnem. Amikor rám került a sor, annyi mondtam,  “Nem tudom mire fog vezetni az Úr, de azt tudom, hogy ezt a zsoltárt nektek fel kell olvasnom.”

Amikor letettem a Bibliát jöttek szavak, a gondolatok, az életemből a bizonyságok, a felismerés …

A 23. Zsoltár felolvasása után saját bizonyságaimmal fűszerezve elmondtam hogyan élem meg Jézussal való kapcsolataimat. Beszéd közben a Szentlélek feltárta előttem a nehézségeimet, és megmutatta azokra a megoldást.
Ráadásul gondjaimat meg is vallottam ott, akkor mindenki előtt. Elmondtam, hogy türelmetlen vagyok Istennel szemben, mert úgy érzem, hogy nem hallgat meg.
Gyakran kijelenetem a  negatív érzéseimet, gondolataimat, vagyis negatívat magot vetek.
Ezen változtatni kell, és a lenyomó megvallások helyett pozitív kijelentéseket kell tenni, bízni az Úrban.

A 23. zsoltár hozta számomra a felismerést. Azt, hogy vannak életünkben hegyek és völgyek, hol fenn vagyunk, hol lenn.  De az Úr velünk van, akárhol is vagyunk.  Nekünk az a feladatunk, hogy vessünk hitmagokat és várjuk meg amíg azok kikelnek. Mert mindennek meg van a maga ideje, amit siettetni nem lehet.

Szolgáltam és közben én is megbékéltem az Úrral.

Egymásra épültek a bizonyságaink, az igék is. A dicsőítés is megnyitotta ás ellágyította a szíveket. Az alkalom végén 6 új elítélt jelezte, hogy döntést hoztak és behívják Jézus az életükbe. Hat megtérő 26 résztvevő emberből, jó eredmény, főleg úgy, hogy a maradék húsz már korábban befogadták Jézust a szívükbe.

A testvérek  többször visszaidéztek a gondolataimból amikor ők beszéltek, és ez igazolta, hogy el kellett mondnom. Ha nem megyek el akkor mindez elmaradt volna.

Még Baracskán voltunk a börtön előtt. Nem tudtunk elindulni, mert kiakadt a mellettem lévő ajtózár. Nem lehetett becsukni az ajtót, nyitott ajtóval pedig a biztonsági berendezés nem engedi elindulni a kocsit.
Mentek el mellettünk a rabok egy fegyőrrel
Megkérdeztünk, hogy ért-e valaki közülük a kocsi zárhoz.
Egyik sem vállalkozott. Erre odajött a fegyőr, és egy kulccsal pikk-pakkra helyreállította a zárat.

Minden jól indult és záródott ezen a csütörtöki szolgálaton. Az Úr eggyé kovácsolta a csapatot és vezetett bennünket az Ő Szentlelke által, és így dicsőíthettük az Urat.

Baracskai börtönmisszió


Baracskai börtönmisszió

A Pestszentlőrinci Agapé Gyülekezet börtönmissziós szolgálatában 2006 év óta veszek részt, és nagyon hálás a szívem az Úr felé amiért kiválasztott erre. Hirdethetjük ott is az Úr kegyelmének esztendejét akik a világ szemében is bűnöseknek tekintendők. Tesvéreimmel együtt ezt mi örömmel tesszük, mert tudjuk, hogy Isten még a legelvetemültebb bűnözőt is képes megváltoztatni és megmenti az életét az örökös kárhozattól.

Ezt a beszámolót a Havanna Csoport ( http://havannacsoport.hu ) weboldalunkról hoztam át, mintegy bizonyságul és ismertetőül a missziós szolgálatról.

Jobb Lator kápolna - BaracskaVégre megkezdhettük ez évi börtönmissziónkat, és lélelben felkészülve indultunk az Agapé Gyülekezet elől, kisbusszal a szolgálatra. Szokás szerint a Lurdy ház közelében lévő benzinkútnál vettük fel azokat a testvéreinket akik máshonnan érkeztek.  Ezen a napon heten voltunk, vezetőnk családi elfoglaltságai miatt nem tudott jönni, és egy testvérnőnk vírusos megbetegedése miatt mondta le szolgálatát.
Útközben imádkoztunk értük és otthon maradt szeretteinkért. Kértük az Urat, hogy védelmezzen minket minden szellemi és fizikai támadástól amely érhet minket utazás illetve szolgálat közben. Hálát adtunk a börtönben megtértekért, erősítést kértünk az Úrtól, hogy Szentlelke vezessen minket, hangolja össze bizonyságainkat, adjon tüzet szavainkba és érintse meg a rabok szívét és lelkét.

Beléptetésünk gyorsan ment, személyi okmányaink egyeztetése után az átvilágító kapun hamar átjutottunk, és reggel kilenckor már nyitva is állt az első emeleten lévő Jobb Lator kápolna ajtaja, befogadásra várva.
Kevesebben voltak a korábbi alkalmakhoz képest. Megszoktuk már, hogy 40-80 elítélt vesz részt istentiszteletünkön. Most megközelítőleg 25-en voltak, a többieket kivitték munkára vagy továbbképzésre.
Tibor vezetőnket most Emil helyettesítette a BPA-ból. Rövid igei bevezetővel megkezdte az alkalmat, majd Patricio, csillei testvérünk gitárjával vezetett minket az Úr elé. Annak ellenére, hogy ő spanyol nyelven énekelt, mindenki figyelte és lélekben emelkedett a dicsőítő dalok szárnyain. Néztem az arcokat, a kemény vonások meglágyultak. Volt aki lehajtott fejjel, mások ábrándozó szemekkel néztek, de láthatóan szemük előtt egy vágyott és elképzelt szebb világ képe lebegett.

A dicsőítés után bizonyságok következtek, két testvér akik korábban  börtönbüntetésüket már letöltötték, befogadták Jézust az életükbe és visszajárnak a börtönökbe elmondani megtérésük és megváltozásuk történetét. Az ő szavaik hitelesek hiszen mindig akad a börtönben valaki akikkel együtt töltötték a büntetésüket, ismerik őket, tudják, hogy milyenek voltak és most láthatják és hallhatják azt a változást ami történt az ő életükben.
Összefoglalva felhagytak a bűnöző életmóddal annak ellenére, hogy korábban a bosszúállás forgott a fejükben. Tiszteséges életet folytatnak, dolgoznak, Isten kegyelme és segítsége biztosított munkát, lakást számukra, és közösséget találtak, ahol hitéletük fejlődhet és növekedhet. Életük bizonyság arra nézve, hogy az Úr kegyelme és szeretete mindenki számára elérhető és bűn nélkül is lehet élni.

Jómagam arról beszéltem a bibliai vers alapján, hogy ne fizessenek rosszért rosszal, hanem győzzék meg a gonoszt jóval. Legyenek készek a megbocsátásra, fogadják be Jézust az életükbe, hogy megváltozzon életük és gondolkodásuk. Saját megtérésemről is mondtam bizonyságot, hálát adva az Úrnak amiért megváltott korábbi bűnös életemből.

Testvérnőnk  folytatta a megbocsátásról a gondolatmenetet, ő is hozott igét, és saját életén keresztül szemléltette, hogyan működött ez, az ő életében. Fiát nem fogadta be családja, az ő fiútestvérei agresszívitása volt amikor verekedésbe torkollott, de Isten segítségével mindig megoldódtak ezek az esetek. Az ő szíve mindig nyitott volt a megbocsátásra, még akkor is amikor durvaságot kapott érte válaszul. De Isten be tudott hatolni az ő testvérei szívébe is, és már megkezdődtek náluk a változások, az áttörések.

Emil, Isten törvényszerűségeiről beszélt. Egyszerű és érthető példákkal ecsetelte, ha zöldséget vetünk, abból nem lesz paradicsom, ha bűnt követünk el abból nem lesz áldás. Mert a bűn zsoldja halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet. És ezek alól nincs kivétel.

Az alkalom végén egy közös imában hívtuk Jézust az életünkbe, vezetőnknek, tanítónknak, gyógyítónknak és megváltónknak, majd imádkoztunk azokért akik először imádkoztak velünk együtt az Úrhoz, és döntést hoztak arról, hogy követni szeretnék Jézust. Majd azokért is imádkoztunk akik egyéni gondjaikra kértek imatámogatást.

Beszélgettem egy elítélttel, aki elmondta, hogy két nap múlva (szombaton) telik le a büntetése, szabad lesz. Vázolta előttem terveit, de azt is bevallotta, fél attól, hogy nem fog tudni ellentállni a kísértéseknek.  Imádkoztam érte, átadtam az Úrnak. És jó lenne ha valóban ő is átadná magát Isten vezetésének. Sajnos nem ő az egyedüli akinek ilyen félelmei vannak, mert érzik, hogy gyengék testi vágyaik leküzdésében.
Többi testvéreim is beszélgettek még az alkalom után az elítéltekkel, most is közel egy órát ráhúztunk a számunkra engedélyezett időkeretre.
Látjuk, hogy nyitottak az emberek Isten igéjére, vágyakoznak arra, hogy szeretetet kapjanak és életük jobbra, reményteljesre változzon.

Négy hét múlva megyünk ismét Baracskára, addig is imádkozunk értük, hogy minél több ember kaphasson a börtönben is lelki szabadságot.

Köszönjük Urunk támogatásodat, vezetésedet és segitségedet szolgálatunk teljesítéséhez.

 

bacsipista

2015.01.24.

Havanna lakótelepi misszió folytatódik


Nagyon ritkán szokott előfordulni, hogy nem marad idő egy-egy ige felolvasására a Bibliából. Szinte minden csoportalkalomnál beszélünk az Úr igéjéről,  szeretjük megosztani gondolatainkat az olvasottakról. Ez jó, mert ahányan vagyunk Isten annyiképpen vezet minket annak megértésében. A kicserélt gondolatok igen építően szoktak ránk hatni.

Dicsőítés a Havanna csoport keddi alkalmán

Az elmúlt héten dicsőítéssel kezdtük. Hosszú idő óta hiányzott ez a keddi alkalmainkról, de most, hogy ez megtörtént rögtön tűzre lobbantott mindnyájunkat.

Én személy szerint nem szoktam énekelni, mert elriaszt a saját hangom, Talán amikor sokan vagyunk megpróbálkozom, mert úgy vélem az én hangom elvész a tömegben.

Elgondolkodtam, hogy Isten gyönyörködik a varjú hangjában is, akkor miért ne tetszene neki a “bacsipistás” ének?  Bátrabb lettem, behunytam a szemem, így nem kellett attól tartatom, hogy megfigyelhetem  a  testvérek arcát miközben dicsérem az Urat.

Nem kaptam negatív kritikát, ezért valamelyest visszanyertem az önbizalmam.

Gondok és nehézségek mindenki életében előfordulnak. Ezek alól még a keresztények sem kivételek. A különbség annyi, hogy a hívők tudják, hogy gondjaik ellenére sincsenek egyedül, és Isten ígéretei; a reménység, a hit  és a bizalom átsegít a megpróbáltatásokon.

Sajnos akiknek az életéből még hiányzik Jézus Krisztus kegyelme azoknak nehéz feldolgozni az élet támadásait és nagyon hamar kerülnek reményt vesztett, letargikus állapotba.

Akik megtértek tudják, hogy Isten kegyelméből és szeretetéből semmi és senki nem ragadhat ki. Ezt mi is szeretnénk tudatosítani vendégeinkkel. Rávezetjük őket az egyedüli megoldásra, Jézus követésére. Hirdetjük az evangéliumot, “vetjük a magot”.  Akinek van füle és hallja az örömhírt, döntést hozhat és tagja lehet Isten országának.

Az elmúlt héten Erzsike és András volt a vendégünk. Imádkoztunk Erzsikéért aki betegségekben szenved és kértük az Urat, hogy segítse őt a teljes megtéréshez.

Ezen az alkalmon voltak könnyek és mosolyok. Isten békessége betöltötte szívünket, és az összejövetelt dicsőítéssel és áldással zártuk be.

2014.11.11.

Bicskén voltunk


Bicskén voltunk

Bicskai Baptista Gyülekezet
Bicskai Baptista Gyülekezet
Hosszú idő óta most történt először,
hogy pár napot a lakásunkon kívül töltöttünk. Egy kedves házaspár meghívását elfogadva Bicskén voltunk három napot. Ők Bicskei Baptista Gyülekezet alkalmazásában állnak és meghívtak feleségemmel együtt. A gyülekezet lelkipásztora rendelkezésünkre bocsátott egy vendégszobát ottlétünk idejére.
Szép környezetben épült fel a templom a belső helyiségek is barátságosak, és minden kényelem megadatott arra, hogy a testvérek otthon érezzék magukat, és ne csak arra az időre maradjanak amíg az istentiszteleti alkalom tart.
DSC02549
Magdus reggel

 

Mi részt vettünk kedd este az idősek imaösszejövetelén. A lelkipásztor felkért engem és feleségemet, hogy osszuk meg velük megtérésünk bizonyságát. Ugyanakkor egy másik házaspár is ellmondta megtérésük történetét, hálát adva az Úrnak azért a kegyelemért amelynek a részesei lehettek. Nagyon jó gondolatokat hallottunk a só nélküli és sóval fűszerezett életekről, amelyben az Úr Lelke a só, amely vezet bennünket, formálja gondolatainkat és gyümölcsözővé teszi szolgálatunkat.
Imádkoztunk egymásért, egyik csapatban a hölgyek, a másikban a férfiak.
Jómagam hat kedves férfitesvér társaságában voltam, és számomra felemelő volt az őszinteségük amely megnyilvánult ezen az estén.
Imádkoztunk káros szenvedélyektől való szabadulásért, gyógyulásért, hitbéli megerősödésért, munkáért, anyagi jólétért, gyermekeink tanulásáért, jövőjükért, megtérésükért, eltávolodott hívő testvérek Istennel való kapcsolatáért, szolgálati területek megtalálásáért … és még így sem teljes a lista.

Kandalló terem Bicskén
Kandalló terem Bicskén

Másnap feleségemmel ismét bizonyságot tehettünk a közösség területén dolgozó közalkalmazottak előtt is, akik közül többen is olyan nehézségekkel küzdenek amelyekből megszabadított bennünket az Úr. Nem hiábavaló hirdetni Isten kegyelmét, mert akinek nyitott a szíve az közelebb kerülhet ezek által az igazsághoz és a megtéréshez.

Társalgó Bicskei Baptista Gyülekezet
Társalgó Bicskei Baptista Gyülekezet

Számunkra is jó volt szerető testvéri közösségben részt venni kiszakadva a megszokott egyhangúságunkból.
Hálát adok Istennek amiért vezetett abban, hogy a vendéglátó házaspár számítógépeit sikerült üzemképes állapotba hoznom,és az Internetre csatlakoztatnom. Ez által számukra is jobban megnyílik a világ és bővül
kapcsolattartási lehetőségük.
Végül elérkezett az a pillanat is amikor elindulhattunk hazafelé. Még az időjárás is szimbolizálta az elválás szomorkás pillanatát – zuhogott az eső az egész hazafelé vezető úton, megérkezve azonban rövidesen szikrázó napsütés váltotta fel a felhős égboltot.

Köszönjük az Úrnak az élményeket, az új ismerettségeket, a szolgálatot, a Lavich házaspár és a Bicskei Baptista Gyülekezet pásztorának, feleségének a vendégszeretetét.

Havanna lakótelepi misszió


Ezt a bejegyzést a havannacsoport.hu honlapról hoztam át. A missziós csoportunk weblapját én szerkesztem, és a mai napon hozzáfűztem gondolataimat az alábbi bejegyzésemhez.  Mivel az egy közösség oldala ezért nem engedhetem meg magamnak, hogy egyéni gondolataimat is megosszam ott egy közösség nevében. Mivel ez a személyes blogom, itt megtehetem.

Alant olvasható az átmásolt cikk, dőlt betűvel pedig a gondolataim.

 

Utolsó vasárnapi istentiszteletünk – 2014.07.20.

(a kép csak illusztráció)

???????????????????????????????   A kép csak illusztráció

Azon a vasárnapon a Havanna lakótelepi missziós csoportunk a megszokott istentiszteleti alkalomra jött össze, találkozni az Úrral és egymással, de valahogy minden másképpen alakult ahogyan elterveztük.

Gyülekezeti konferencia volt Balatonszárszón július 10-13-i időpontban és ott olyan megbeszélések történtek amelyek kihatással lettek missziós közösségünk tevékenységére.

Mindazok akik részt vettek a konferencián csapatunkból, tudtak erről a megbeszélésről, de azok akik nem voltak ott tájékozatlanok maradtak.

Ez volt az oka annak, hogy egy társunktól kaptuk istentisztelet közben a hirt, melyek szerint ez az utolsó vasárnapi alkalmunk. A konferencián történt megbeszélés alapján a jövőben nem tartunk a központi gyülekezeti istentiszteleti alkalommal egyidőben összejövetelt. Szeretné a vezetőség ha az ottani alkalmak valamelyikén vennénk részt mi is, az egység és közös látás érdekében.

Hidegzuhanyként ért ez minket. Hirtelen üröm vegyült az előző napi ruhaosztási szolgálatunk örömébe.

Számomra érthetetlen, hogy erről mind a mai napot bezáróan, hivatalos tájékoztatást nem kaptunk sem a külhonban dolgozó misszós vezetőnktől, sem a gyülekezet vezetőitől.

Július 27-én zárva maradt az imatermünk. Várhatóan augusztus 3-án és az azt követő vasárnapokon is zárva marad.
Számomra pedig megnyílt egy kérdés: hogyan tovább?

bacsipista
2014.08.01.                                                                                                                                                                                                                                                                                   


Úgy döntöttem, hogy amíg nem kapok hivatalos értesítést addig nem veszek részt a központ istentiszteletein. Két vasárnapot már kihagytam.  Már három vasárnap telt el, július 27, augusztus 03, és a mai augusztus 10. Imatermünk a vasárnapi napokon azóta is zárva maradt, és akik eddig idejártak azok kiválasztották, hogy a központ melyik alkalma a legmegfelelőbb számukra.

Egy héttel ezelőtt, vasárnap este tájékoztatást kaptam missziós csoportunk vezetőjétől. Nem igazán értek egyet vele és valójában aggódom a misszió fennmaradásával kapcsolatban.

Ma voltam először a változás óta istentiszteleten a központban. Reggel fél 9-re mentem a feleségemmel. Szokatlan volt, eltérő attól amit  az utóbbi években mi tartottunk. Nehéz lesz visszaszoknom. De ha az Úr is úgy akarja akkor megteszem, ha pedig az Úrnak nem ez az akarata akkor kinyit egy másik kaput.

bacsipista
2014. aug.10.