Advent


Advent

Mi az advent?

Reményteljes várakozás, lélekben való felkészülés,
a szív kitárulása, Krisztus elközelítése.

Mondjátok meg Sion leányának: Ime a te krályod jön hozzád!
Máté 21,5

Érdekesek az Újszövetség történetei. Minden egyes leírása egy egyszeri történelmi tény. Azt mondja el, ami kb. 2000 évvel ezelőtt egyszer megtörtént. De az a különös, hogy bár a bibliai történetek csak egy egyszeri eseményt állítanak elénk, ezek állandóan megismétlődnek – ma is.

Az Úr Jézust egyszer feszítették meg a Golgotán, de a világ azóta is állandóan keresztrefeszíti. Egyszer helyezték őt a sírba, de azóta minden évszázadban halottnak nyilvánítják. És minden nemzedék újra átéli, megtapasztalja dicsőséges feltámadását.

Egyszer mondta egy síró anyának Nain város kapijánál: “Ne sírj!” – de máig is vigasztalja a szomorkodókat.

Egyszer támasztotta fel a naini ifjút, de azóta milliók tesznek bizonyságot arról: ,,Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életre.”

Ez a helyzet Jézus bevonulásánál is. Régi történet ez. Igaz! És mégis: zajos, izgatott, szétesett világunkban naponta megtörténik: ,,Ime a te kirűályod jön hozzád!” Ez tény. Ő jön! Minden attól függ, hogy észrevesszük-e ezt.

Mennyi kérdés, nyomorúság és probléma tölti be a szívünket. De mindezeket teljesen más megvilágításban látjuk, ha meghalljuk: ,,Ím jön, ím jön szelíde, Merő szeretet ő. Maradj meg nála híven, Te csüggedt szenvedő!”

… és menetközben felsőruhájukat az útra terítették.
Lukács 19, 36

Mindenképpen csodálatos volt az az adventi tömeg ott, az Úr Jézus bevonulásánál!
De könnyen elképzelhető, hogy a földreterített ruháknak volt egy kedvezőtlen rossz oldala is.

Magam elé képzelek egy férfit, aki a jeruzsálemi útra a legjobb ruháját vette fel és most leterítette a porba. Amikor Jézus elvonult, felvette a köntöst a földről.
Nagyon csúnya és piszkos lett a portól és a paták nyomától. “Mit szól majd a feleségem?” – villant át az agyán. Azonban nem engedi, hogy valami is megzavarja ennek az órának az örömét.
“Nem baj!” – mondja magában – “az Úr Jézus megérdemli az ünneplőruhát.” Ezzel továbbmegy. Meggyőződése, hogy nagy áldozatot hozott. ez igaz is. De vajon sejti-e, hogy ez túlságosan kevés? Jézus Krisztus Úr. Ő nem csak “valamit” akar tőlünk, hanem annál sokkal többet. Nem csak pénzt, áldozatot, ruhát, vagy más “valamit”. Ő bennünket, egész valónkat akarja!

Azért halt meg értünk a kereszten, bűnhődött a mi vétkeinkért és váltott meg minket, hogy az ő tulajdona legyünk.
Itt ez a hajszáléles különbség a “vallásos” és az igazán hívő ember között: ,, … hogy az ő tulajdona legyek!” Itt nem egy sötét zsarnokról van szó, hanem az Úrról, aki többet tett értünk, mint bárki emberfia.

Egy ének így hangzik:
,, Tiéd örökre!
Megváltva véreden,
Megmosva általad,
Tiéd a szívem.”

El tudod ezt mondani te is?

forrás: Új élet 1966 (4.évfolyam 6.szám) (Advent és karácsony cikkek W. Busch ,,365 mal Er” c. áhitatos könyvből.)

Reklámok