(Nox – Mások voltunk) (Edda – Elmondom majd)


Nox – Mások voltunk


Dalszöveg

Hinni azt, hogy lassul az idő,
Nem mos el majd mindent az eső.
Álmodozni együtt csendesen.
Tudni azt, hogy nem vagy idegen.

V2.:
Remélni, hogy mindig így lesz majd.
Az örökkévalóság összetart.
Elsuttogni őrült szavakat.
Mondd, mennyit ér, ha végül elszakad
A pillanat?

Refrén:
Mások voltunk egyszer réges-régen.
Felhők szárnyán szálltunk odafent az égen,
De a múlt mélybe hullt, s a nap tüzét
Túl nem éltem.

V3.:
Előttünk a tiszta víztükör.
Csepp hullik rá, s mindent összetör.
Elhomályosul a régi kép.
Mi minden volt, az mára semmiség.

V4.:
Reméltem, hogy mégsem így lesz majd.
Elkerülünk együtt száz vihart.
Őszinték lehetnek a szavak.
Mondd, mennyit ért a vágy, ha így marad
A pillanat?

Refrén:
Mások voltunk egyszer réges-régen.

Felhők szárnyán szálltunk odafent az égen,
De a múlt mélybe hullt, s a nap tüzét
Túl nem éltem.

Refrén


 

Edda – Elmondom majd

Dalszöveg
Láttam a holdat a napot az égen,
Láttam a könnyeket az Ő szemében,
Láttam az arcát ahogyan elrohant,
Lassan megértettem miért boldogtalan,

Láttam az arcod láttam egy képen,
Láttalak téged Isten szemében.

Elmondom halkan csendben hogy mit akarok,
Elmondom halkan csendben hogy mi a titok,
Te vagy a lélektársam ó te vagy igen,
Ennyire egyszerű ez a nagy szerelem,
Elmondom majd.

Ne dobj el mindent ne mondd hogy kár volt,
Nem vagy már közel és nem vagy még távol,
Még minden bennünk van csak a jelen vádol,
Még nem ölt meg mindent a hétköznapi mámor.

Láttam az arcod láttam egy képen,
Láttalak téged Isten szemében.

Elmondom halkan csendben hogy mit akarok,
Elmondom halkan csendben hogy mi a titok,
Te vagy a lélektársam ó te vagy igen,
Ennyire egyszerű ó e nagy szerelem,
Elmondom majd.

Hiába kínál mást a féktelen élet,
Egyetlen pillanat és máris tovább lépek,
Csak az íze kell csak a villanás tüze csábít még,
Ami nélkül ami végül lehet így is a boldogság.

Elmondom halkan csendben hogy mit akarok,
Elmondom halkan csendben hogy mi a titok,
Te vagy a lélektársam ó te vagy igen,
Ennyire egyszerű ó e nagy szerelem,

Elmondom halkan csendben hogy mit akarok,
Elmondom halkan csendben hogy mi a titok,
Te vagy a lélektársam ó te vagy igen,
Ennyire egyszerű ó e nagy szerelem,
Elmondom majd.

Elmondom majd.

Elmondom majd.

Nincs rajtad kívül senki sem


Időnként megszólal a lelkemben egy dal. Nem tudom sokszor eldönteni, hogy a múlt nosztalgiája, vagy a jelen és a múlt keveredése. Most azt érzem, hogy szükségem van Jézusra, és szükségem van egy igaz barátra akiben megbízhatok.

sas

Nincs rajtad kívül senki sem

(Szűcs Judith)

Szükségem van reád,
Mint eddig még sosem,
Szükségem van reád,
Hogy mindig jobb legyen,
Túl sok volt, ami sajnos,
Megtörtént velem,
Nincs rajtad kívül
Senki sem, aki értene,
Nincs rajtad kívül senki sem.

Szükségem van reád,
Hogy jókedvem legyen,
Szükségem van reád,
Hát maradj itt velem.
Látod, hogy felborult,
Az egész életem,
Nincs rajtad kívül
Senki sem, aki értene,
Nincs rajtad kívül senki sem.
Sokszor kiáltanék, de nem szabad,
Hisz’ az emberek mélyen alszanak,
Úgy kiáltanék, mert nem bírom,
Hogy a magány mindig itt ül az ágyamon,
Kiáltanék, segíts nekem,
S a sötétben fogd a két kezem,

Nincs rajtad kívül
Senki sem, aki értene,
Nincs rajtad kívül senki sem.

Szükségem van reád,
Hogy mindig lássalak,
Szükségem van reád,
Hogy mindig várjalak,
Szükségem van reád,
Hogy éld az életem,
Mert nem született senki sem, aki értene,
Nincs rajtad kívül senki sem.

Sokszor kiáltanék, de nem szabad,
Hisz’ az emberek mélyen alszanak,
Úgy kiáltanék, mert nem bírom,
Hogy a magány mindig itt ül az ágyamon,
Kiáltanék, segíts nekem,
S a sötétben fogd a két kezem,
Úgy kiáltanék,
Hogy a félelem végre tünjön el,

Sokszor kiáltanék, de nem szabad,
Hisz’ az emberek mélyen alszanak,
Úgy kiáltanék, mert nem bírom,
Hogy a magány mindig itt ül az ágyamon,
Kiáltanék, segíts nekem,
S a sötétben fogd a két kezem,
Nincs rajtad kívül
Senki sem, aki értene,
Mert nem született senki sem, aki értene
Nincs rajtad kívül senki sem.