Komáromi János: – Higgy nekem


Higgy nekem

Komáromi János: – HIGGY NEKEM

Higgy nekem Kedves,
most virág vagyok.
Hajolj csak hozzám
érezd az illatot.

Gyenge száram meg ne törd,
óvatos legyél.
Egy virágnak fontos
minden kis levél.

Higgy nekem Kedves,
most meg szél vagyok.
Ne bújj előlem
hallgasd a dalom.

Futásomat meg ne törd,
óvatos legyél.
Csak szabadon élhetek…
mert ilyen a szél.

Higgy nekem Kedves,
most napfény vagyok.
Homlokodra lángoló
csillagot csókolok.

Sugaramat meg ne törd
óvatos legyél.
Míg egyenes a napsugár
csak is addig él.

Higgy nekem Kedves,
most mosoly vagyok.
Ott ülök vidáman
lágy-tüzű ajkadon.

Jó kedvemet meg ne törd
óvatos legyél.
Egy mosolyból fakad
minden csöpp remény.

Higgy nekem Kedves,
most könnycsepp vagyok.
Lassan legördülök
márvány arcodon.

Tisztaságom meg ne törd
óvatos legyél.
Boldogsággal fizetek
minden könnyedért.

Higgy nekem Kedves,
ez most én vagyok.
Nem hordom már
az ósdi álarcot.

Életemet meg ne törd
óvatos legyél.
Míg önmagam vagyok
lelkem csak addig él.

Wass Albert: Mert nagyon szeretlek


Könny a szemedben
Könny a szemedben

Wass Albert: Mert nagyon szeretlek

 

Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.

A szívpalota titka


Wass Albert A szívpalota titka

Minden szívnek van egy csodakertje,
a kert közepében van egy palota,
s minden palotában egy fekete szoba.

A fekete szobában Csontvázember ül.
Sötéten. Egyedül.
Néha a palota zsivajába,
s a tavaszodba belehegedül.

Olyankor ősz lesz: vágyak, álmok ősze.
Halkan peregnek, mint a levelek.
(Szívedbe mintha ezer kés hasítana:
zokog, zokog a csontvázembered.)

Idegen szemektől kacagással véded,
jaj csak meg ne lássák: drágább mint a kincs!
Mások palotáit irigykedve nézed:
neki nincs! neki nincs!

Pedig:
minden szívnek van egy csodakertje,
s minden csodakertben van egy palota.
S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol:
minden palotában egy fekete szoba.

Nincs rajtad kívül senki sem


Időnként megszólal a lelkemben egy dal. Nem tudom sokszor eldönteni, hogy a múlt nosztalgiája, vagy a jelen és a múlt keveredése. Most azt érzem, hogy szükségem van Jézusra, és szükségem van egy igaz barátra akiben megbízhatok.

sas

Nincs rajtad kívül senki sem

(Szűcs Judith)

Szükségem van reád,
Mint eddig még sosem,
Szükségem van reád,
Hogy mindig jobb legyen,
Túl sok volt, ami sajnos,
Megtörtént velem,
Nincs rajtad kívül
Senki sem, aki értene,
Nincs rajtad kívül senki sem.

Szükségem van reád,
Hogy jókedvem legyen,
Szükségem van reád,
Hát maradj itt velem.
Látod, hogy felborult,
Az egész életem,
Nincs rajtad kívül
Senki sem, aki értene,
Nincs rajtad kívül senki sem.
Sokszor kiáltanék, de nem szabad,
Hisz’ az emberek mélyen alszanak,
Úgy kiáltanék, mert nem bírom,
Hogy a magány mindig itt ül az ágyamon,
Kiáltanék, segíts nekem,
S a sötétben fogd a két kezem,

Nincs rajtad kívül
Senki sem, aki értene,
Nincs rajtad kívül senki sem.

Szükségem van reád,
Hogy mindig lássalak,
Szükségem van reád,
Hogy mindig várjalak,
Szükségem van reád,
Hogy éld az életem,
Mert nem született senki sem, aki értene,
Nincs rajtad kívül senki sem.

Sokszor kiáltanék, de nem szabad,
Hisz’ az emberek mélyen alszanak,
Úgy kiáltanék, mert nem bírom,
Hogy a magány mindig itt ül az ágyamon,
Kiáltanék, segíts nekem,
S a sötétben fogd a két kezem,
Úgy kiáltanék,
Hogy a félelem végre tünjön el,

Sokszor kiáltanék, de nem szabad,
Hisz’ az emberek mélyen alszanak,
Úgy kiáltanék, mert nem bírom,
Hogy a magány mindig itt ül az ágyamon,
Kiáltanék, segíts nekem,
S a sötétben fogd a két kezem,
Nincs rajtad kívül
Senki sem, aki értene,
Mert nem született senki sem, aki értene
Nincs rajtad kívül senki sem.

Garai Gábor: Bizalom


Bizalom

S ha százszor is becsapnak és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha éppen az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
és ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítenek
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hizlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be,-
akkor se mondom, hogy nem érdemes!

Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen
magányban, mert irgalmatlan az élet. –

De csöndes szóval eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárult kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú;
ki-bejár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!

Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva megint betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.

De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint mamut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.
S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.

Garai Gábor /1964/

Bízzál, mindig bízzál a másikban


Bízzál, mindig bízzál a másikban, minden látszat ellenére is, kudarcok ellenére is.

Ha azt mondod a másiknak: „veled semmire sem lehet menni”, akkor a másik, aki már úgyis sokat bajlódott önmagával, azt gondolja: „ez igaz”, és meg sem kíséreli, hogy valamit is tegyen.
Ha azt mondod á másiknak: « igyekezettel és türelemmel bizonyosan elérsz valamit», azt fogja gondolni majd: « talán igaza van », és arra kap ösztönzést, hogy kísérletet tegyen.
Ha a másik lopott, ne ismételd szüntelenül: „tolvaj vagy”. Mondd inkább: „alapjában véve nem vagy tolvaj, valami baleset történt veled (vagy rossz szokás lett úrrá rajtad), de igyekezettel kilábolhatsz belőle „.

Ha mindezek ellenére is szemrehányást kell tenned, el kell ítélned egy helyzetet, egy cselekményt, kezdd azzal, hogy valami jóért, némi haladásért, sikerért, őszinte elismerésedet fejezed ki. A szemrehányás egymagában elkeserítő, elevenbe talál, elcsüggeszt. Ha azt akarod, hogy kritikád építő legyen, elő kell készítened a másikat az elfogadására.
Nem arról van szó, hogy engedjük meg a rosszat, hanem, hogy erősítsük a jót.

Ne kotord állandóan a hamut, hajolj mindjárt a parázs fölé, bármily kicsiny legyen is: tápláld, fújd; éleszd fel és lángra fogod lobbantani… Vagyis vedd észre a másikban a legkisebb erőfeszítést, a legkisebb haladást és örülj neki őszintén, örömöd, csodálatod majd feltárja előtte lehetőségeit. Nagyobb lesz a bizalma, gyorsabban és messzebbre halad majd.

( Anthony de Mello )


Hatni akarsz a másikra?

Tartsd szem előtt az arany szabályt: ne légy soha negatív, légy mindig pozitív.
A másik rendkívül érzékeny környezetének bírálatával szemben. Közönyük, bizalmuk hiánya, és még inkább megvetésük bénítóan hat reá, tehetetlenségre ítéli.

Ha hatni akarsz a másikra, kezdd azzal, hogy őszinte szeretetet tanúsítasz iránta, mert különben nem tudod előre vinni. Azután bármi történjék is, bízzál benne. Végül csodáld meg, hiszen mindig van a másikban valami csodálatraméltó.
Szeress, bízzál, csodálj kézzelfoghatóan. Nem elég, ha szívedben elrejted érzéseidet. Fejezd ki érzelmeidet!

A másik a hallgatást mindig rosszallásnak fogja fel, s minél gyengébb, annál jobban elcsüggeszti ez a hallgatás. Azt gondolja: “nem sokra becsül ” ,” tehetségtelennek, fejlődésképtelennek tart” , ” megvet “, “biztosan undorodik tőlem ” , és hamarosan keserűségében azt következteti: “alapjában véve, igaza van “

Sose gondold, hogy fölötte állsz a másiknak, hanem gondold: ő áll fölöttem bizonyos szempontból. Az első esetben tönkreteszed a másikat, a másodikban felbátorítod és gazdagítod.
A másik mindig hajlamos arra, hogy azzá legyen, akinek gondolod és akinek mondod.

Ha igen rosszul ítélsz valakiről, alig érdemes megkísérelned, hogy hatást gyakorolj rá. Mielőtt közelednél hozzá, változtasd meg róla alkotott ítéletedet.
Az őszinte dicséretnek mágikus hatalma van. Ha azt akarod, hogy a másik fejlődjék, dicsérd őszintén.
Ez mindig lehetséges. Vizsgáld a másikat, lásd meg tehetségét, képességeit, világíts rá azokra. Sok jó tulajdonsága el van ásva hanyagsága, vagy bátortalansága folytán.

Ha visszaadod ezeket neki, ha felfeded előtte, megmented őt !

(Anthony de Mello)

bizalom
bizalom

JeepCKing: Ne add fel!


 

Soha ne add fel!
                                                        kép: Soha ne add fel

JeepCKing: Ne add fel!

Mikor a fájdalom és a kín felordít,
és az ég minden vihart ellened fordít,
mikor az útszéli faág arcodba csap,
és pokoli démonok tépik a hajad…
Mikor a reménytelenség leghűbb társad,
s nem jön a megváltás, hiába is vártad,
mikor a puszta lét is már csak büntetés,
mert hasztalan volt a hit, és a tüntetés…
Mikor azt hiszed, utadat végigjártad,
s remegő kezekkel vésed a fejfádat,
mert az erődet már fogyatkozni érzed,
és az elmúlás rozsdája marja vérted…
Mikor azt hinnéd, eljött az utolsó nap,
s fájó búcsúztatódra készül már a pap,
mikor már nincs erőd küzdeni az árral,
és úgy döntenél, elmész ezzel a nyárral…

Akkor gondolj azokra, kik hazavárnak,
és lágy mosolyodban egy világot látnak…
Gondolj azokra, kik igazán szeretnek,
akik veled együtt sírnak, és nevetnek…
Gondolj azokra, akiknek szívében élsz,
és gyengéden fogják a kezedet, ha félsz…
Gondolj azokra, kik érzik, mit te érzel,
s gyógyfűvel takarják sebeid, ha vérzel…
Gondolj azokra, kiknek a szavad áldás,
akiknek melletted lenni egy megváltás…

Mikor azt éreznéd, leomlott az erőd,
akkor meríts belőlük magadnak erőt!
Amikor a reményed meghalni látszik,
és lelked a kialudt tűz mellett fázik,
szeretet-hasábot tesznek a parázsra,
nem is kell túl sokat várnod e varázsra.
Ha félsz az éjszaka baljós hangjaitól,
zenét csalnak elő lelkük lantjaiból,
hogy elűzzék a félelmetes árnyakat,
melyek kiölnék belőled a vágyakat.
És mikor hited porrá zúzná az élet,
festenek tenéked egy gyönyörű képet!
Miattuk, általuk érdemes tán hinni,
reményed, álmaid velük tovább vinni!
Ha másért nem, miattuk érdemes élni,
és Istentől imádban új csodát kérni!

Ne add hát fel, míg van, kinek hiányoznál,
míg van egy fül, mi hallja, ha kiáltoznál!