Tedd le!


Pohár víz
Pohár víz

Egy pszichológus sétálgat körbe a teremben, miközben a stresszkezelésről beszélt a hallgatóságnak. Amikor felemelt egy vízzel teli poharat, mindenki várta, hogy a „félig teli vagy félig üres” kérdést teszi fel.

Erre ő mosolyogva megkérdezte: „Milyen nehéz ez a pohár víz?”

Különböző válaszok érkeztek a hallgatóságtól a víz súlyát megbecsülve. Ő így válaszolt:

„A víz abszolút súlya nem számít. Hogy milyen nehéz az attól függ, hogy meddig tartom. Ha csak egy percig tartom, nem probléma. Ha egy óráig tartom, fájni fog a karom. Ha egy napig tartom, elzsibbad és érzéketlenné válik a karom, majd megbénul. Egyik esetben sem változik a víz súlya, de minél tovább tartom, annál nehezebb lesz.” így folytatta: „ A stressz és az aggodalom az életben olyanok, mint ez a pohár víz. Ha egy pillanatra megéled, semmi sem változik. Ha egy kicsit tovább gondolsz rájuk, elkezdenek fájdalmat okozni. Ha egész nap rájuk gondolsz, bénultságot érzel, képtelen leszel bármit is tenni.

Emlékezz: „Tedd le a pohár vizet!”

forrás: http://devcafe.hu/

Álarcom


Mosolygós álarc
álarc

Nem minden az,
Miről azt hiszed megvan,
talán még hiányzik.
Ha mosolyt látsz ajkamon:
lehet, hogy az fájdalom.
S ha szememben könny ragyog:
talán boldog vagyok.
A látszat csalóka…
és ki tudja mióta?
Lelkem nem lehet fagyos jégszikla,
de kemény kell legyen,
hogy mindazt, mi fáj az életben
elviselhessem.
Kezem néha odavágna,
de tudom – nem lehet…
elfoglalom ölelésre a két kezemet.
És a hosszú éjszakák arra is valók,
hogy könnyeim áztassák
a párnát s takarót.
Mert a reggel első fénye,
ha felnyitja szemem
újra mosolygós és fényes kell legyen!

Tükörbe nézve álarcom felteszem,
eltakarom vele mindazt,
mi fáj a lelkemen…

Forrás: http://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/49082

Gondolatok az üdvösségről


Az üdv, üdvösség szó (görögül szótéria, amely pontosan megfelel a héber jásá; jesua jelentésének): tartalmazza a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából,bajból);  megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/);oltalmazást; biztonságot; állandóságot; jólétet (bővölködés anyagi és szellemi javakban); , gyógyulást, jóllétet(egészség); boldogságot, megtartatást.
Az „üdvözít” szó megvédést, megmentést jelent.

Zsoltárok könyve:27:1
Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?

Az üdvösség szabadulást jelent valamilyen helyzetből vagy állapotból.
Pál a Filippieknek írt levelében, 1:19 írta
„Mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által.”

De az „üdvösség” jelentése szellemi szabadulás is lehet.

Apostolok cselekedetei 16:27–34
27
Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok.
28
Pál azonban hangosan rákiáltott: “Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk!”
29
Erre az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé;
30
majd kivezette őket, és ezt kérdezte: “Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?”
31
Ők pedig így válaszoltak: “Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!”
32
Ekkor hirdették az Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házában voltak.
33
Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt.
34
Azután házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben.

Jézus az üdvözülést az Isten országába való bejutással tette egyenlővé

Máté 19:24–25
16
Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: “Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”
17
Ő így válaszolt neki: “Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.”
18
Az megkérdezte: “Melyeket?” Jézus így felelt: “Ezeket: ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan,
19
tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint magadat!”
20
Az ifjú erre ezt mondta: “Ezt mind megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem?”
21
Jézus így válaszolt neki: “Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem.”
22
Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.
23
Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: “Bizony, mondom néktek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába.”
24
Sőt azt is mondom nektek: “Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.”
25
Amikor meghallották ezt a tanítványok, nagyon megdöbbentek, és így szóltak: “Akkor ki üdvözülhet?”
26
Jézus rájuk tekintett és ezt mondta nekik: “Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.”
27
Ekkor megszólalt Péter, és ezt kérdezte: “Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk?”
28
Jézus erre ezt mondta nekik: “Bizony, mondom néktek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett.
29
És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet.
30
De sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első.”

Jóel könyve:2:32
De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhí az Úr!

Ézsaiás így írta:

Ézsaiás könyve:49:8
Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket;

Isten megítéli a bűnt.

Találkozhattunk többször is az Úr haragjával, amikor lesújtott a bűnösökre.

Mózes IV. könyve:11:33
A hús még foguk között vala, és meg sem emésztették vala, amikor az Úrnak haragja felgerjede a népre és megveré az Úr a népet igen nagy csapással.

Bírák könyve:10:7
Felgerjedett azért az Úrnak haragja Izráel ellen, és adá őket a Filiszteusoknak és az Ammon fiainak kezökbe.

De üdvösségünk  Jézus Krisztus kegyelme által  megment minket az Úr haragjától.

Róma 5:8-10
8
Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.
9
Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól.
10
Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által.

1 Thesszalonika 5:9
8
Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét.
9
Mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által,
10
aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk.

Tudjuk, hogy a bűn elválaszt minket Istentől.

Róma 6:23
Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

Egyedül csak Jézus Krisztus az, aki a bűn következményeitől meg tud menteni minket. Ezért az üdvözülés a bűn következményeitől való szabadságot is jelenti.  Ha hallgatunk az Úrra, és követjük tanítását  akkor Jézus kegyelme nyilvánvalóvá válik az életünkben.

2 Timóteus 1:9 
Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott
nekünk.

Titusz 3:3-7
3
Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők.
4
De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete,
5
nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által,
6
akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által,
7
hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.

János 3:17 
Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.
Jézus Krisztusnak meg kellett halnia és harmadnapra fel kellett támadnia, hogy üdvözülhessünk általa.
Róma 5:8-10;
8
Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.
9
Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól.
10
Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által.

Bármennyire is igyekszünk, nem lehetünk annyira jók, hibátlanok és bűntelenek, hogy Jézus Krisztus kegyelme nélkül üdvösségre juthassunk.

Efézus 2:5, 8 
Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;

Ehhez feltétel nélküli bizalom szükséges Jézus Krisztusba vetett hitünk által. Meg kell ismernünk ehhez Jézust és céljait és engedelmeskedni  az Ő tanításainak.

Efézus 1:13 
Őbenne pedig titeket is – miután hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek – eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel,

Róma 1:16 
„ Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is, „ 

Bűnbánattal, megtéréssel és feltétel nélküli hittel elfogadjuk Jézus Krisztus feltételeit, engedelmességgel teljesítjük azokat akkor lesz üdvösségünk Jézus Krisztus  kegyelme által.

János 14:6;
 Jézus így válaszolt: “Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” 

Teljes üdvbizonyosságunk hit által Jézus Krisztusban van

Róma 8, 38-39
“Meg vagyok győződve, hogy semmi sem szakíthat el minket az Isten szeretetétől, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van.”

Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz...

Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz…

Bácsi István

Legyünk megbízhatóak!


Készülődöm a délelőtti istentiszteletre. A hatodik emeleten lakom és elromlott a lift. Arra, hogy itthon maradjak ez egy jó indok lenne, hivatkozva, hogy fáj a lábam, fárasztó a lépcsőzés, vagy csupán annyi, hogy itthon maradok, mert kényelmetlen elindulnom.

Közben eszembe jut az ígéretem, hogy ma szétosztok a gyülekezetben valamit. És felvillan előttem egy ige. amit Jézus mondott:

Mt 5, 37: 
„Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.”

Amikor befogadtuk Jézust az életünkbe azt ígértük meg, hogy átadjuk neki az életünket, elfogadjuk a vezetését és megköszöntük amiért szövetséget kötött velünk.
Nem jó szövetségszegőnek lenni …

Jakab levél:5:12   
Mindeneknek előtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek.

Az Úr figyelemmel kísérte és kíséri életünket. Vállaltuk, hogy neki szolgálunk. Lehet, hogy távolmaradásunk miatt egy megmentett lélekkel kevesebb lesz az Úr országában, mert a mi bizonyságunk fog hiányozni neki ahhoz, hogy megtegye az Úrhoz való csatlakozás lépéseit.

Krónikák II. könyve:29:11   
Fiaim, most ne tévelyegjetek; mert az Úr választott titeket, hogy ő előtte állván, néki szolgáljatok; hogy szolgái legyetek néki és jóillatot szerezzetek.

Álljunk a helyünkre, és maradjuk megbízhatóak, olyanok, akik ígéreteire biztosan lehet számítani. Legyen hiteles  az életünk. Ne tegyünk felelőtlen ígéreteket, mert azzal csak a bizalmatlanságot építjük.

Prédikátor könyve 5, 4-6
Mikor Istennek fogadást téssz, ne halogasd annak megadását; mert nem gyönyörködik a bolondokban. Amit fogadsz, megteljesítsd!
Jobb hogy ne fogadj, hogynem mint fogadj és ne teljesítsd be.
Ne engedd a te szádnak, hogy bűnre kötelezze testedet, és ne mondd az angyal előtt, hogy tévedésből esett ez; hogy az Isten a te beszéded miatt fel ne háborodjék, és el ne veszesse a te kezeidnek munkáját.

Megeshet, hogy megbánjuk, amit megígérünk, éppen ezért jól gondoljuk meg, hogy mit is teszünk. Tanulságként olvashatjuk a Bibliából Jefte páldáját.

Bírák könyve 11, 29-40
29
Jeftén pedig lőn az Úrnak lelke, és általméne Gileádon és Manassén, és általméne Gileád Mispén, és Gileád Mispéből felvonult az Ammon fiai ellen.
30
És fogadást tőn Jefte az Úrnak, és monda: Ha mindenestől kezembe adod az Ammon fiait:
31
Akkor valami kijövénd az én házamnak ajtaján előmbe, mikor békével visszatérek az Ammon fiaitól, legyen az Úré, és megáldozom azt egészen égőáldozatul.
32
És kivonult Jefte az Ammon fiai ellen, hogy hadakozzék velök, és kezébe adá néki azokat az Úr.
33
És veré őket Aroertől fogva mindaddig, míg mennél Minnithbe, húsz városon át, és egész Abel-Keraminig nagy vérontással, és az Ammon fiai megaláztattak az Izráel fiai előtt.
34
Mikor pedig méne Jefte Mispába az ő házához: ímé az ő leánya jött ki eleibe dobokkal és táncoló sereggel; ez volt az ő egyetlenegyje, mert nem volt néki kivülötte sem fia, sem leánya.
35
És mikor meglátta őt, megszaggatá ruháit, és monda: Óh leányom, de megszomorítottál és megháborítottál engem! Mert én fogadást tettem az Úrnak, és nem vonhatom vissza.
36
Az pedig monda néki: Atyám, ha fogadást tettél az Úrnak, úgy cselekedjél velem, amint fogadtad, miután az Úr megadta az ellenségiden: az Ammon fiain való bosszút.
37
És monda az ő atyjának: Csak azt az egyet tedd meg nékem; eressz el engem két hónapra, hadd menjek el és vonulhassak félre a hegyekre, hogy sírjak szűzességemen leánybarátaimmal.
38
És ő monda: Menj el. És elbocsátá őt két hónapra. Az pedig elment és az ő leánybarátai, és siratta az ő szűzességét a hegyeken.
39
És a két hónap elteltével visszatért atyjához, és betöltötte az ő felőle való fogadást, amelyet tett, és ő soha nem ismert férfiút. És szokássá lett Izráelben,
40
Hogy esztendőnként elmentek az Izráel leányai, hogy dicsőítsék a gileádbeli Jefte leányát esztendőnként négy napon át.

Nehéz erre megindultság nélkül válaszolni. Jefte nem szegte meg az Úrnak adott szavát, bár minden gondolata ellene volt. Iszonyatos árat kellett fizetnie, de fogadalmát nem vonta vissza.
Abban az időben még komolyan vették az adott szavat, nem úgy, mint napjainkban. Manapság könnyen dobálózunk az ígéretekkel, nem törődve azzal, hogy azok megszegése milyen következményekkel fog járni. Többnyire csak a pillanatnyi érdekeink vezetnek benne.

Jézus Krisztus sem szegte meg ígéretét, bár tudta, hogy az emberek nem méltóak arra.
Leginkább az jutott eszembe, amikor a Gecsemáné kertben Jézus haláltusáját vívta és tanítványai  kérése ellenére sem virrasztottak vele, hanem békésen aludtak. Ennek ellenére egy pillanatra sem fordult meg a fejében az a gondolat, hogy ezekért az emberekért vállaljam a kínszenvedést és a halált?

Nekünk is vannak kötelességeink, amelyet teljesítenünk kell. Amikor átadtuk életünket Jézusnak akkor kértük, hogy Ő vezessen minket,  mi hallgatunk a szavára, engedelmesek leszünk. Isten el is várja tőlünk ennek a teljesítését.

Máté 24, 45-51
45
Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, akit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
46
Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.
47
Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.
48
Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49
És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50
Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja,
51
És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Áldjuk az Urat, de ne csak felemelt kézzel, hanem cselekedeteinkkel is.

  • Ígéreteink megtartásával.
  • Igenjeink el nem mismásolásával.

Az Úr  ekkor tud gyönyörködni bennünk, látva, hogy imádatunk nem  külsőségekben nyilvánul meg. Örömmel  győződhet meg arról, hogy megbízható és hű szolgák vagyunk.

Azt olvassuk a Zsoltárok könyvben
134 Zsoltár
Zarándokének. Áldjátok az URat mindnyájan ti, akik az ÚR szolgái  vagytok, akik az ÚR házában álltok éjjelente!
Emeljétek föl kezeteket a szentély felé, és áldjátok az URat!
Áldjon meg téged a Sionról az ÚR, aki az eget és a földet alkotta!

Útjaidat Uram, ismertesd meg velem...

Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem…

Bácsi István

Az idő bilincsében


Az idő bilincsében

Imádkozás közben  felvillant előttem előttem egy képsor amelyben láttam az embereket, akik tolongva és lökdösődve haladtak a felállított polcok között, és időnként egy-egy dolgot a bevásárló kocsijukba, vagy a kosarukba helyeztek. A látvány számomra a türelmetlenséget és a rohanást fejezik ki.

Ézs 30:15-18
15. Mert így szól az én Uram, az ÚR, Izráel Szentje: A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek! De ti nem akarjátok, 16. inkább ezt mondjátok: Nem úgy lesz az, hanem lóháton vágtatunk! Hát majd vágtatnotok kell! Gyorsan akartok hajtani? Hát majd gyorsak lesznek üldözőitek! 17. Egy ember fenyegetésére ezrével elfuttok, öt ember fenyegetésére úgy elfuttok, hogy nem marad más belőletek, csak egy jelzőpózna a hegytetőn és egy zászlórúd a halmon. 18. De még vár az ÚR, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az ÚR, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.

Ez a prófécia akkor hangzott el, amikor Izráelt asszír veszedelem fenyegette, és a nép pánikba esett, és szövetséges után kapkodott. De nem az Isten szövetségében bíztak, hanem emberekében.

Miért rohan az ember? Miért lett bilincsünk az idő?

Esetleg azért rohanunk, kapkodunk, hogy ne maradjunk le bármiről is amit fontosnak tartunk, miközben észre sem vesszük, hogy éppen az Életről maradunk le!

Ebben a nagy rohanásban felszínessé válik az életünk – és a hitünk is. De vizsgáljuk meg ezt, tegyük láthatóvá egy átlagos keresztény testvér hétvégi példáján keresztül.

Vasárnap reggel felébredve kapkodás és készülődés közepette készülődünk  a gyülekezeti istentiszteletre.
Nincs időnk arra, hogy rendesen felkészüljünk. Bár lehet, hogy külsőnket ünneplőbe öltöztettük, de lelkünk romokban hever. A tegnapi megbántottságot, csalódottságot, fáradalmakat még nem adtuk át Istennek, sőt a kapkodás miatt nem, hogy csendességünk sem volt, imára sem maradt időnk. De nem baj, az a lényeg, hogy időben a gyülekezetbe értünk és kényelmesen hátradőlve hallgathattuk a lelkipásztor igehirdetését.

Az igehirdetés végén elgondolkodva kérdezzük magunktól, hogy miről is szólt a mai üzenet?

Jaj, azt nem tudom, mert bár lehalkítottam a telefonom, mégis többször jelzett, hogy keresnek, üzenetet kaptam, a facebookon hozzászóltak a képemhez …. stb.

Elégedetlen vagyok, mert nem szólt hozzám Isten az igehirdetésen keresztül. Talán ha beszélgetni maradnék a testvérekkel, meghallhatnám az Úr hangját is, de erre már nincs idő, vár a délutáni program.

Este holtfáradtan zuhanok az ágyba, mert vendégeket vártunk ebédre, a lakást is rendbe kellett szedni, jópofizni is kellett, majd mivel sokáig maradtak vendégeink, későre járt az idő, haza kellett fuvarozni őket, mivel nekik nincs kocsijuk, nekünk pedig van …
Ja és Istenre alig maradt idő. Nem baj, majd pótolom az előttem álló hét napjain.

Ez csak egy átlagos vasárnap rövid ismertetője. Aki magára ismert belőle vonja le a tanulságot, akire pedig nem ez jellemző az lélegezzen fel, és figyelmeztesse azokat akik nem ismerik fel saját képességeiket és teherbírásukat és élik ezt az önpusztító életmódot.

Sokan vannak akik ezt az öngyilkos rohanást további önpusztítással próbálják meg elviselhetőbbé tenni. A pénz utáni hajsza miatt egyre több munka felvállalásával, a pihenésre fordított idő csökkentésével. A szervezet jelzi a betegséget, de nincs idő orvoshoz menni, ráérünk míg bírjuk…

A gyülekezetben a szolgálatok halmozása miatt otthonra már alig jut idő, ezt sem tudom mikor van a házastársam születésnapja, a gyerekre nincs idő, esetleg jó lenne megkérdezni tőle, hogy hányadik osztályba jár, nehogy váratlanul érjen a bejelentés, hogy rövidesen esküvőre kell készülődni.

Az idő rövid és kevés, annyi dolgunk lenne még az életben amit szeretnénk elérni.

Ennek az örökös hajszának pedig az a vége, hogy nincs időnk egymásra, nincs időnk magunkra és nincs időnk Istenre.

Sok emberrel beszélgettem már, aki elmondta, hogy milyen jó azoknak aki követik az Urat, békességben élnek, nyugodtak és kiegyensúlyozottak. Jó lenne így élni, de sajnos nincs ideje ilyen dolgokra, mint Bibliát olvasni, gyülekezetbe járni…
A Vetés és aratás egyik régi számából ollóztam ki egy rövid kis történetet, melyet megosztok most veletek:

Idézet

“Még nem – szólt a fiúcska játék közben – majd ha megnövök, akkor fogok Istenre gondolni.
A kisfiúból ifjú lett.

Még nem – szólt a fiatalember – ha életemet megalapoztam már, majd több időm lesz…
Az ifjúnak ez is sikerült.

Még nem – szólt a férfiú – előbb gyermekeimről kell gondoskodnom. Ha rendesebb mederbe kerül az életem majd több szabadidőm lesz…

Még nem – kiáltotta – nem sokára nyugalomba vonulok, akkor majd ráérek olvasgatni, elmélkedni.

Így halt meg. Mindig más időre halasztotta, amit fiatalon kellett volna megtennie. Isten nélkül élt, ennek következtében reménység nélkül halt meg!”

Akik Isten nélkül élnek azok mind öngyilkos életet folytatnak. Életük a halál felé vezet. Kevesen vannak akik ezt felismerik, és nekünk akik látjuk ezt kötelességünk felhívni a figyelmüket erre. Éppen ezért meg kell ismertetni velük Istent. A testben és lélekben megfáradt embereknek csak Jézus adhat egyedül megoldást.

Máté 11:28-30
28. Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. 29. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. 30. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.”

Sokan azt mondják: ez a rohanás ennek a felgyorsult életnek a korszelleme. Nekünk meg kell tagadnunk a korszellemet is, ha meg akarunk állni és Jézust akarjuk követni!

Isten vár minket. Azt akarja, hogy vezethessen bennünket. Megmutatja nekünk a helyes utat. A helyes út pedig az, ha nem a testi vágyaink igényeit akarjuk kielégíteni, hanem a lelki békességünket és a mennyei kincseket gyűjtjük és halmozzuk fel.

Hogyan tudjuk ezt megtenni? Erre több helyen is kapunk útmatatást a Bibliából. Példának Máté evangéliumából idézek.

Máté 22:37-39
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.”

Ez a két legfontosabb parancsolat. De mondhatjuk azt is, hogy akár az összes parancsolat összefoglalása. A szeretet parancsolata.

Hogyan kell Istennek is tetsző módon szeretni? Ezt a szeretethez és az Úrtól kapott békességet írja le  Ézsaiás próféta böjtről írt próféciájában.

Ézsaiás 58, 6-14
6. Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! 7. Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! 8. Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az ÚR dicsősége lesz mögötted. 9. Ha segítségül hívod az URat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, 10. ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény. 11. Az ÚR vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősíti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz. 12. Fölépítik fiaid az ősi romokat, falat emelsz a régiek által lerakott alapokra; a rések befalazójának neveznek, aki romokat tesz újra lakhatóvá. 13. Ha nem jársz kedvteléseid után a nyugalom napján, az én szent napomon, ha a nyugalom napját gyönyörűségesnek hívod, az ÚR szent napját dicsőségesnek, és azzal dicsőíted, hogy abbahagyod munkáidat, nem keresed kedvteléseidet, és nem tárgyalsz ügyeidről. 14. akkor gyönyörködni fogsz az ÚRban, én pedig a föld magaslatain foglak hordozni, és táplállak ősödnek, Jákóbnak örökségében. Az ÚR maga mondja ezt.

Amikor felismerjük ezt, és már nem a saját vágyaink fognak vezetni, hanem az Úr felé való szolgálat vezet bennünket békességünk lesz. Megáll életünkben az öngyilkos rohanás és kincseket gyűjtünk a mennyben.

Ezt az utat készítette elő nekünk Jézus Krisztus, aki halálával és feltámadásával helyet készített számunkra. Engedjük át szívünket, életünket szeretetének, kegyelmének és fogadjuk el vezetését, hogy vele élhessünk az örök életben.

bacsipista

Feltört postaláda


Egy korábbi irásomat osztom meg most, amely valamikor a mára már megszünt Multiply blogomban volt.

Feltört postaláda  (2012. december 9., vasárnap)

Ma reggel feltörve találtam a postaládámat. Igaz nem hiányzott belőle semmi, a tettesnek csupán rongálás volt a szándéka. Helyreállitás után kissé bosszúsan nézegettem a kivett leveleket és találtam egy borítékot amelyre filc tollal csupán annyi volt írva: BOLDOG HÚSVÉTOT!

Első gondolatom az volt, hogy valaki megint kellemetlenkedni akar, ugyanis több alkalommal dobtak a postaládánkba “kereszténynek” minősített kiadványokat melyeket saját, trágár megjegyzéseikkel egészítettek ki.
Meglepetésemre egy minőségileg is kifogástalan szépen szerkesztett üzenet volt a borítékban amely evangéliumi üzenetként nem kifogásolható.
Kerestem, hogy ki a feladója, melyik gyülekezet ajándékozott meg és kinek köszönhetem ezt a fontos levelet, de nem találtam rajta feladót.
Ismeretlen. Nem híveket akar gyűjteni, csak az evangéliumot osztja meg agapé szeretettel, viszonzást nem várva.
Ha megengeditek, megosztom veletek is a levél tartalmát.

Idézet


Felbecsülhetetlenül értékes vagy

Írta: Andre Rabe
Fordította: F. N. V.

Értékes és szeretett vagy, és valaki jobban ismer téged, mint te önmagadat. A létezésedre valaki a képét és hasonmását bélyegezte, és épp ettől vagy igazán értékes… hogy mennyire? A legszebb álmaidban sem gondolnád…
 
Régen a pénzérmékre mindig annak az arcképe került, aki garantálta az adott pénzdarab valódi értékét. Ma is mindig van valaki, ember vagy egy intézmény a pénz mögött, aki szavatolja a pénz értékét. És attól, hogy egy pénzdarab elvész, az értékét még nem veszíti el.
Aki megálmodott és eltervezett téged, terád az Ő saját képét és hasonmását pecsételte.
Jobban ismer téged, mint te magadat. Lehet, hogy te nem ismered Őt, de Ő mindig ismert téged, már azelőtt is, hogy megszülettél volna. Talán még tudatában sem vagy az Ő létezésének… Ő viszont mindig rád gondol.
Most azt kérdezed: de miért?… Miért lenne valaki ennyire oda értem? Hát azért, mert ennek az egész univerzumnak a megteremtője egy olyan értéket és szépséget lát benned, ami meghalad mindent, amit a mi látható világunkban ismerünk. Még azt is tudja, hogy egyszer talán egymásba szerettek! J
Mikor, Hol és Miért kezdődött az életed?
Mindegy, most hány éves vagy, a létezésed kezdete idővel nem fejezhető ki.
A származásod, az egyszerűen elképesztő! Kezdetben, még a teremtés előtt, még mielőtt az idő meglett, mielőtt a gonosz létezett, volt: a Szeretet. Egy egészen bensőséges kapcsolat, kölcsönös, és tökéletesen beteljesedett. Ebben a Szeretetben nem voltak korlátok, csak a teljes egymásba-feledkezés és az önátadás öröme… (valami, pontosabban Valaki, akit ma Istennek hívunk). Ebben a lángoló szerelemben, a szenvedélyes szeretetben megszületett egy álom… te!
Isten, aki a Szeretet, szerette volna mindezt a csodálatos tartalmat, ami a közösségében kifejeződött, megosztani. Ezért alkotta meg teremtményeit, akiket Önmaga képére és hasonmására teremtett. Isten, aki mindentudó, és képes minden célját tökéletességre vinni, egy olyan szerelmi kapcsolatot tervezett el, ami év-trilliókon átível, és ahol végül a Szeretet győzedelmeskedik: nincs többé ellenségeskedés, nincs többé gonosz.
Ez az igen jó hír nem egy új gondolat, hanem Isten ősi, eredeti elgondolása.
Képzeljük el most ezt a kezdetet. Engedjük Isten szellemét, hogy elvigyen, odavonzzon erre a bizonyos pontra, ahol minden dolog eredete van. Ámbár a tudomány megmagyarázni nem tudja, és a legnagyobb elmék próbálták meghatározni mindhiába, Isten mégis bizonyos benne, hogy te képes vagy felfogni a kikutathatatlant; hogy fel tudod becsülni a motiváció értékét, amely életre szült téged; hogy visszaemlékezz, hogy honnan indultál. Itt nincs tér, de nincsenek határok sem; nincs teremtés, és még sincs üresség – csak Isten van az Ő teljességében. Nem magányos, és nem szenved hiányt semmiben. Épp ellenkezőleg, a Benne túláradó teljességben, a Belőle túlcsorduló szeretetben fogantál te.
Isten nem egy kis házi kedvencet gondolt el magának, aki majd szórakoztatja! Egy olyan élőlényről szól Isten álma, aki képes felfogni, elfogadni, visszatükrözni és viszonozni azt a minőségű szeretetet, amely Istenben túlárad. Az Isteni szándék nem egy homályos és csupán elméleti filozófia, hanem egészen világos, és teljesen konkrét… Olyannyira tiszta terv ez, hogy egyenként és név szerint megnevezi mindazokat, akik részt vesznek majd benne, és a teremtés szereplőivé válnak. Így aztán, a világmindenség megteremtése előtt, Ő látott téged, mégpedig Krisztusban. Ott, azon a ponton, véglegesen határozott is felőled. Mindegy, hogy ezek után milyen tévutak és ellentmondások merülnek majd fel, Ő már ott, egyszer s mindenkorra eldöntötte, hogy kincse vagy: hibátlan és ártatlan Őelőtte, szeretetben.
Mikor kezdődött az életed? Még a teremtés előtt, még mielőtt az idő meglett.
Hol kezdődött az életed? A Szeretet kellős közepén, egy Szerelemben, amit ma Istennek hívunk.
Miért lettél egyáltalán? Hogy rajongással szeressenek… és hogy végül ugyanez a szeretet benned is felébredjen.
Az Ige testté lett.
„Az eredeti és tökéletesen hiteles Ige már szemtől szembe oda volt fordulva Istenhez a kezdetektől fogva. Isten maga a tartalma ennek a kifejező együttlétnek és közlésnek, melyben megmutatja személyes jelenlétét és egyedi kiábrázolódását mindenben, ami csak létezik.
Tulajdonképpen Rajta kívül nincsen semmi, ami eredeti vagy teremteni képes! Ő az egyetlen Teremtő, minden ihlet és alkotóerő forrása. Minden, ami létezik, magán viseli az Isten kézjegyét, minden létezőt ő szignózott.
Az élet, ami benne volt, az öltött testet az emberben – a benne levő élet fénylik az emberben. (Egyértelműen az élet, ami Istenben van, gyújtotta életre az emberi létezést.) Ez az eredeti világosság ragyog még mindig, a sötétségben is, és nincs az a sötétség, ami elnyelné ezt a világosságot.”
 (János evangéliuma 1,1-5 „Az Élet lehelete” c. angol nyelvű Bibliafordítás alapján)
Nyilvánvalóan óriási az időszakadék napjaink és Isten teremtéskori gondolatai között. Vajon emiatt el is veszett az, az idők homályába? Nem így van. Az eredeti „álom” rólad az idők kezdete előtt született, és tökéletesen megőrződött, teljes biztonságban, egy személyben, akinek a neve: Jézus Krisztus. Őbenne Isten megtartotta gondolatmenetét, míg a megfelelő idő el nem érkezett, hogy testben is láthatóvá váljon. Jézus eljött, és emberi formában mutatta meg nekünk, hogy milyen életet tervezett Isten számunkra már a kezdet kezdetén… olyan életet, amiben Isten és ember olyan teljességgel eggyé vált, hogy egymástól már meg sem különböztethető a kettő.
Az ember Istenben kezdődött. Bármilyen messze is távolodott az elbukott ember az eredeti, ártatlan helyzetétől, Istennek soha, egy pillanatra sem volt kétsége az ember teremtéskori, és mindmáig egyetlen igazi valóját illetően.
Jézus Krisztus az a hely, az esemény, a személy, akiben Isten és ember újra találkozik. Jézus Krisztusban Isten azt kezdeményezi, hogy visszabékítse az embert Önmagához – hogy visszaállítsa az embert eredeti, ártatlan valójába.
Jézus Krisztus teljességgel Isten és teljességgel ember is, és ezért nem csak Isten kezdeményezését testesíti
meg, hanem az ember tökéletes válaszát is hitben, Istennek erre a kezdeményezésére.
Jézus Krisztusban sokkal jobban megmutatkozik az Atya szíve, mint bármi történetben, amit valaha is elmeséltek, vagy bármely Bibliai idézetben, amit a Szentírásban találhatunk. Jézusban Isten világossá teszi, hogy Ő nem akar Isten lenni rajtunk kívül állva. Nem akar távoli és megismerhetetlen Isten lenni. Csak egyféleképpen akar Isten lenni: velünk, az emberrel, közöttünk, bennünk, és mint maga is egy ember.
Az is mindennél tisztábban mutatkozik meg Jézus Krisztusban – jobban, mint bármi történetben, vagy akár az emberiség történetében – hogy mi az igazság az ember felől. Őbenne meglátjuk, hogy az egyetlen útja, hogy teljes, igaz emberek legyünk, és tökéletesen szabadok, az az egységünk Istennel.
Istennek e szenvedélyes vágya, hogy az embert visszaállítsa egységbe Önmagával, arra hajtotta Őt, hogy semmi ár ne legyen drága értünk. Semmi mélység nem tarthatta Őt vissza, hogy elérje ezt. Így abban a tettében, hogy emberré vált, felvállalt egy nagyon komoly összeütközést. Minden, ami valaha is Isten és ember között állt, minden akadály, az elválasztottság minden formája (ezt hívja a Biblia bűnnek), összecsapott, és végérvényes kudarcot vallott ebben az Isten-emberben, Krisztus Jézusban.
Amikor az időtlen Teremtőd emberré vált, titokzatos módon eggyé vált veled, hogy mindennel leszámoljon, ami eddig közöttetek állt. Hogy megszabadulva, teljesen és valóban igazi önmagad lehess. Amikor eggyé lett veled, szembe is nézett mindennel, amivel te nézel szembe… és mindent legyőzött! Halálában te haltál meg! A régi létezéseddel – távolságtartásban Tőle, és életközösségben a bűnnel – végérvényesen leszámolt Jézusban. Tiszta lapot kaptál, minden vétkedet megbocsátotta.
Jézus feltámadásában, egy új életre támadtál fel – arra az eredeti életre, amelyet neked Isten szenvedélyesen megálmodott már a kezdet kezdetén. Mennybemenetelében te is felemeltettél, az elképzelhető legdicsőségesebb rangra – olyan helyre, ahol Isten gyönyörködik benned!
Az egyetlen dolog, ami valaha is visszatartott téged attól, hogy örömödet leld ebben az igazságban, az a vakság. Amikor nem azt látjuk, amit Isten lát, akkor nem élvezhetjük azt, amiben Ő gyönyörködik. De épp ezek a szavak, amiket most olvasol, emlékeztetnek téged arra, hogy Istennel egy vagy. Életed el van rejtve Krisztusban egységben az Istennel. Ébredj rá igazi önmagadra:„Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember [mint egy tükörben], öröm tölt el, ha meglátlak [meglátom magam, a te hasonlatosságodat], amikor fölébredek.” (17. zsoltár 15)
Mitévő legyek?
Most talán azt kérdezed: ha ez így van, mitévő legyek? Hogyan válaszolhatnék egy ilyen hírre? Tudod, az igazi örömhír része az is, hogy a munka oroszlánrészét Isten már elvégezte tehelyetted! Jézus már mindent legyőzött, ami köztetek állt! Hálás szív… felébredő szeretet… ez az egy van számodra hátra. Úgy is hívhatjuk, hit.
Íme, egy egyszerű javaslat, hogyan fejezd ki a hitedet. Fordítsd a figyelmedet befelé.  Lásd meg Őt, aki megteremtett téged saját hasonmására, és aki Önmagát veled eggyé tette… tebenned. Válaszolj minderre saját gondolataiddal és szavaiddal… vagy valahogy így: Uram, köszönöm azt, Aki vagy, és köszönöm, amit tettél értem. Ahogy Jézus Krisztusban Te odaadtad Magadat szeretetben nekem, én is odaadom magamat szeretetben Neked. A saját képedre és hasonlatosságodra teremtettél engem, így belátom, hogy a te tulajdonod vagyok. Azért alkottál, hogy szeretve legyek… itt vagyok hát, drága Istenem, szeress!

A széles vagy keskeny úton?


A széles vagy keskeny úton?

A széles és keskeny út
A széles és keskeny út

Kerestük Istent és nem találtuk meg azonnal. Kiáltottunk hozzá: “Istenem hol vagy, merre talállak?”

János 14:6
Jézus így válaszolt: “Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.

Rá kellett lépnünk arra az útra amely hozzá vezet. Sokáig azt hittük, hogy jó úton járunk, de bebizonyosodott, hogy az a széles út amelyen vagyunk rossz irányba visz.

Máté 7,13-14
“Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak.
Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.”

Ez szól mindenkinek aki keresi Istent. Egykor mi is a kárhozat útján jártunk, ki és be azon a kapun amelyet nem kellett keresni.
De Jézus útmutatása alapján megtaláltuk a kaput. Az ajtót. Felismertük, hogy csak Jézuson keresztül juthatunk be a szoros kapun Isten országába.

János:10:9
Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál.

Széles és keskeny út - részlet
Széles és keskeny út – részlet

Ha ránéztek a képre, láthatjátok, hogy egy ember megy a szoros kapu irányába, hátán batyuval. A kapu mellett is ül egy ember a padon, szintén batyu van a hátán. Nem tud bemenni, csak akkor ha azt leveszi a hátáról.

Így vagyunk mi is, akiket naponta érnek megpróbáltatások, kihívások. A gondokat, bajokat, nehézségeket, haragot, megbocsátatlanságot összegyüjtjük. De ha be akarunk lépni Isten országába azokat nem vihetjük be magunkkal. Letesszük és átadjuk Jézusnak.

Naponta imádkozunk. Aki teheti kialakított magának egy csendeskamrát, ahová nem hatol be a világ zaja, kikapcsolja a telefonját, hogy ne legyen semmi ami elterelné a figyelmét és megszólítja az Urat. Alázatban leteszük elé gondjainkat, megbántásainkat, a világ napi bajait és hallgatunk az Úrra. És megtapasztaljuk az Istentől jövő békességet.

Az esti lefekvésnél a terheinket letesszük, de még jobb ha rögtön tovább is adjuk Jézusnak, akkor reggel nem kell azokat visszavenni és újakkal megterhelve tovább hordozni.

Régóta próbálom én is megtartani amit az ige tanácsol: “Haragudjatok, de ne vétkezzetek, ne menjen le a nap a ti haragotokkal.” Ef. 4:26

Néha elbukom, de az Úr kegyelmes és kivezet ezekből a válságokból. Esetleg így is, hogy elolvasom mások megosztott gondolatait és azok engem is megszólítanak. Meghallom abban az Úr hangját és elfogadtam a vezetését.