Tedd le!


Pohár víz
Pohár víz

Egy pszichológus sétálgat körbe a teremben, miközben a stresszkezelésről beszélt a hallgatóságnak. Amikor felemelt egy vízzel teli poharat, mindenki várta, hogy a „félig teli vagy félig üres” kérdést teszi fel.

Erre ő mosolyogva megkérdezte: „Milyen nehéz ez a pohár víz?”

Különböző válaszok érkeztek a hallgatóságtól a víz súlyát megbecsülve. Ő így válaszolt:

„A víz abszolút súlya nem számít. Hogy milyen nehéz az attól függ, hogy meddig tartom. Ha csak egy percig tartom, nem probléma. Ha egy óráig tartom, fájni fog a karom. Ha egy napig tartom, elzsibbad és érzéketlenné válik a karom, majd megbénul. Egyik esetben sem változik a víz súlya, de minél tovább tartom, annál nehezebb lesz.” így folytatta: „ A stressz és az aggodalom az életben olyanok, mint ez a pohár víz. Ha egy pillanatra megéled, semmi sem változik. Ha egy kicsit tovább gondolsz rájuk, elkezdenek fájdalmat okozni. Ha egész nap rájuk gondolsz, bénultságot érzel, képtelen leszel bármit is tenni.

Emlékezz: „Tedd le a pohár vizet!”

forrás: http://devcafe.hu/

Álarcom


Mosolygós álarc
álarc

Nem minden az,
Miről azt hiszed megvan,
talán még hiányzik.
Ha mosolyt látsz ajkamon:
lehet, hogy az fájdalom.
S ha szememben könny ragyog:
talán boldog vagyok.
A látszat csalóka…
és ki tudja mióta?
Lelkem nem lehet fagyos jégszikla,
de kemény kell legyen,
hogy mindazt, mi fáj az életben
elviselhessem.
Kezem néha odavágna,
de tudom – nem lehet…
elfoglalom ölelésre a két kezemet.
És a hosszú éjszakák arra is valók,
hogy könnyeim áztassák
a párnát s takarót.
Mert a reggel első fénye,
ha felnyitja szemem
újra mosolygós és fényes kell legyen!

Tükörbe nézve álarcom felteszem,
eltakarom vele mindazt,
mi fáj a lelkemen…

Forrás: http://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/49082

JeepCKing: Ne add fel!


 

Soha ne add fel!
                                                        kép: Soha ne add fel

JeepCKing: Ne add fel!

Mikor a fájdalom és a kín felordít,
és az ég minden vihart ellened fordít,
mikor az útszéli faág arcodba csap,
és pokoli démonok tépik a hajad…
Mikor a reménytelenség leghűbb társad,
s nem jön a megváltás, hiába is vártad,
mikor a puszta lét is már csak büntetés,
mert hasztalan volt a hit, és a tüntetés…
Mikor azt hiszed, utadat végigjártad,
s remegő kezekkel vésed a fejfádat,
mert az erődet már fogyatkozni érzed,
és az elmúlás rozsdája marja vérted…
Mikor azt hinnéd, eljött az utolsó nap,
s fájó búcsúztatódra készül már a pap,
mikor már nincs erőd küzdeni az árral,
és úgy döntenél, elmész ezzel a nyárral…

Akkor gondolj azokra, kik hazavárnak,
és lágy mosolyodban egy világot látnak…
Gondolj azokra, kik igazán szeretnek,
akik veled együtt sírnak, és nevetnek…
Gondolj azokra, akiknek szívében élsz,
és gyengéden fogják a kezedet, ha félsz…
Gondolj azokra, kik érzik, mit te érzel,
s gyógyfűvel takarják sebeid, ha vérzel…
Gondolj azokra, kiknek a szavad áldás,
akiknek melletted lenni egy megváltás…

Mikor azt éreznéd, leomlott az erőd,
akkor meríts belőlük magadnak erőt!
Amikor a reményed meghalni látszik,
és lelked a kialudt tűz mellett fázik,
szeretet-hasábot tesznek a parázsra,
nem is kell túl sokat várnod e varázsra.
Ha félsz az éjszaka baljós hangjaitól,
zenét csalnak elő lelkük lantjaiból,
hogy elűzzék a félelmetes árnyakat,
melyek kiölnék belőled a vágyakat.
És mikor hited porrá zúzná az élet,
festenek tenéked egy gyönyörű képet!
Miattuk, általuk érdemes tán hinni,
reményed, álmaid velük tovább vinni!
Ha másért nem, miattuk érdemes élni,
és Istentől imádban új csodát kérni!

Ne add hát fel, míg van, kinek hiányoznál,
míg van egy fül, mi hallja, ha kiáltoznál!

Baleset


Baleset. Ezt hallva szirénázó mentőautó jut az eszünkbe. A baj úgy érkezik, mint derült égből a villámcsapás.

Sajnos az  elmúlt héten minket is elért, gyülekezeti csoport alkalmon voltunk. Közösségünk imaterme a Havanna lakótelepen található, a lépcsőházak között bérelünk egy helyiséget, ahol, mint missziós csoport összejövünk, imádkozunk, dicsérjük az Urat, és evangélizálunk.

Azon keddi napon imádkozásra készülődtünk. Feleségem, aki háromkerekű rokkantkocsival (moped) közlekedik, felborult egy kanyar következtében. Hét éve használja a kocsiját, de ilyen még nem történt vele. Kiesett a mopedből, amely részben őreá is borult, nagyon megütötte magát.  Azóta eltelt 11 nap, de még most sem tud lábra állni az esés következtében szerzett fájdalmak miatt.

Felvetődhet a kérdés, hogy miért történhetett ez meg?  A Sátán esetleg így akar minket Istentől eltéríteni, vagy pedig az Úr próbája ez, hogy baj esetén is hűek maradunk hozzá?

A Bibliában ezt olvashatjuk: „Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok; de hű az Isten, aki nem hágy titeket feljebb kísérteni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.” I.Kor.10,13.

Nem fordultunk el Istentől, bár nehézségeink csak fokozódtak. És várjuk a kimenekedést.

Beszélgetés az utca embereivel
Havanna lakótelep, Havanna utca 50 előtt beszélgetés az arra járó emberekkel.

Ezen a helyen borult fel a moped.

Bp.2014.ápr.12.