Álarcom


Mosolygós álarc
álarc

Nem minden az,
Miről azt hiszed megvan,
talán még hiányzik.
Ha mosolyt látsz ajkamon:
lehet, hogy az fájdalom.
S ha szememben könny ragyog:
talán boldog vagyok.
A látszat csalóka…
és ki tudja mióta?
Lelkem nem lehet fagyos jégszikla,
de kemény kell legyen,
hogy mindazt, mi fáj az életben
elviselhessem.
Kezem néha odavágna,
de tudom – nem lehet…
elfoglalom ölelésre a két kezemet.
És a hosszú éjszakák arra is valók,
hogy könnyeim áztassák
a párnát s takarót.
Mert a reggel első fénye,
ha felnyitja szemem
újra mosolygós és fényes kell legyen!

Tükörbe nézve álarcom felteszem,
eltakarom vele mindazt,
mi fáj a lelkemen…

Forrás: http://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/49082

Reklámok

Komáromi János: – Higgy nekem


Higgy nekem

Komáromi János: – HIGGY NEKEM

Higgy nekem Kedves,
most virág vagyok.
Hajolj csak hozzám
érezd az illatot.

Gyenge száram meg ne törd,
óvatos legyél.
Egy virágnak fontos
minden kis levél.

Higgy nekem Kedves,
most meg szél vagyok.
Ne bújj előlem
hallgasd a dalom.

Futásomat meg ne törd,
óvatos legyél.
Csak szabadon élhetek…
mert ilyen a szél.

Higgy nekem Kedves,
most napfény vagyok.
Homlokodra lángoló
csillagot csókolok.

Sugaramat meg ne törd
óvatos legyél.
Míg egyenes a napsugár
csak is addig él.

Higgy nekem Kedves,
most mosoly vagyok.
Ott ülök vidáman
lágy-tüzű ajkadon.

Jó kedvemet meg ne törd
óvatos legyél.
Egy mosolyból fakad
minden csöpp remény.

Higgy nekem Kedves,
most könnycsepp vagyok.
Lassan legördülök
márvány arcodon.

Tisztaságom meg ne törd
óvatos legyél.
Boldogsággal fizetek
minden könnyedért.

Higgy nekem Kedves,
ez most én vagyok.
Nem hordom már
az ósdi álarcot.

Életemet meg ne törd
óvatos legyél.
Míg önmagam vagyok
lelkem csak addig él.