Fodor Ákos: Még mindig


ölelés4

Fodor Ákos: Még mindig

nem vagyok elég szegény.
Még nincs bennem elég csend ahhoz,
hogy ne vitatnám a vitathatatlant:
még van szavam.
Nyomorultan, tériszonyban,
könyörögve a semmitsemtudásért,
még mindig magamhozszorítanék valakit, valamit,
Veszendőt a Veszendő.

Radnóti Miklós: Tétova óda


Tétova óda
Radnóti Miklós: Tétova óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, –
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagyok más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.

Wass Albert: Mert nagyon szeretlek


Könny a szemedben
Könny a szemedben

Wass Albert: Mert nagyon szeretlek

 

Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.

Bízzál, mindig bízzál a másikban


Bízzál, mindig bízzál a másikban, minden látszat ellenére is, kudarcok ellenére is.

Ha azt mondod a másiknak: „veled semmire sem lehet menni”, akkor a másik, aki már úgyis sokat bajlódott önmagával, azt gondolja: „ez igaz”, és meg sem kíséreli, hogy valamit is tegyen.
Ha azt mondod á másiknak: « igyekezettel és türelemmel bizonyosan elérsz valamit», azt fogja gondolni majd: « talán igaza van », és arra kap ösztönzést, hogy kísérletet tegyen.
Ha a másik lopott, ne ismételd szüntelenül: „tolvaj vagy”. Mondd inkább: „alapjában véve nem vagy tolvaj, valami baleset történt veled (vagy rossz szokás lett úrrá rajtad), de igyekezettel kilábolhatsz belőle „.

Ha mindezek ellenére is szemrehányást kell tenned, el kell ítélned egy helyzetet, egy cselekményt, kezdd azzal, hogy valami jóért, némi haladásért, sikerért, őszinte elismerésedet fejezed ki. A szemrehányás egymagában elkeserítő, elevenbe talál, elcsüggeszt. Ha azt akarod, hogy kritikád építő legyen, elő kell készítened a másikat az elfogadására.
Nem arról van szó, hogy engedjük meg a rosszat, hanem, hogy erősítsük a jót.

Ne kotord állandóan a hamut, hajolj mindjárt a parázs fölé, bármily kicsiny legyen is: tápláld, fújd; éleszd fel és lángra fogod lobbantani… Vagyis vedd észre a másikban a legkisebb erőfeszítést, a legkisebb haladást és örülj neki őszintén, örömöd, csodálatod majd feltárja előtte lehetőségeit. Nagyobb lesz a bizalma, gyorsabban és messzebbre halad majd.

( Anthony de Mello )


Hatni akarsz a másikra?

Tartsd szem előtt az arany szabályt: ne légy soha negatív, légy mindig pozitív.
A másik rendkívül érzékeny környezetének bírálatával szemben. Közönyük, bizalmuk hiánya, és még inkább megvetésük bénítóan hat reá, tehetetlenségre ítéli.

Ha hatni akarsz a másikra, kezdd azzal, hogy őszinte szeretetet tanúsítasz iránta, mert különben nem tudod előre vinni. Azután bármi történjék is, bízzál benne. Végül csodáld meg, hiszen mindig van a másikban valami csodálatraméltó.
Szeress, bízzál, csodálj kézzelfoghatóan. Nem elég, ha szívedben elrejted érzéseidet. Fejezd ki érzelmeidet!

A másik a hallgatást mindig rosszallásnak fogja fel, s minél gyengébb, annál jobban elcsüggeszti ez a hallgatás. Azt gondolja: “nem sokra becsül ” ,” tehetségtelennek, fejlődésképtelennek tart” , ” megvet “, “biztosan undorodik tőlem ” , és hamarosan keserűségében azt következteti: “alapjában véve, igaza van “

Sose gondold, hogy fölötte állsz a másiknak, hanem gondold: ő áll fölöttem bizonyos szempontból. Az első esetben tönkreteszed a másikat, a másodikban felbátorítod és gazdagítod.
A másik mindig hajlamos arra, hogy azzá legyen, akinek gondolod és akinek mondod.

Ha igen rosszul ítélsz valakiről, alig érdemes megkísérelned, hogy hatást gyakorolj rá. Mielőtt közelednél hozzá, változtasd meg róla alkotott ítéletedet.
Az őszinte dicséretnek mágikus hatalma van. Ha azt akarod, hogy a másik fejlődjék, dicsérd őszintén.
Ez mindig lehetséges. Vizsgáld a másikat, lásd meg tehetségét, képességeit, világíts rá azokra. Sok jó tulajdonsága el van ásva hanyagsága, vagy bátortalansága folytán.

Ha visszaadod ezeket neki, ha felfeded előtte, megmented őt !

(Anthony de Mello)

bizalom
bizalom

Gondolatok az üdvösségről


Az üdv, üdvösség szó (görögül szótéria, amely pontosan megfelel a héber jásá; jesua jelentésének): tartalmazza a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából,bajból);  megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/);oltalmazást; biztonságot; állandóságot; jólétet (bővölködés anyagi és szellemi javakban); , gyógyulást, jóllétet(egészség); boldogságot, megtartatást.
Az „üdvözít” szó megvédést, megmentést jelent.

Zsoltárok könyve:27:1
Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?

Az üdvösség szabadulást jelent valamilyen helyzetből vagy állapotból.
Pál a Filippieknek írt levelében, 1:19 írta
„Mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által.”

De az „üdvösség” jelentése szellemi szabadulás is lehet.

Apostolok cselekedetei 16:27–34
27
Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok.
28
Pál azonban hangosan rákiáltott: “Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk!”
29
Erre az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé;
30
majd kivezette őket, és ezt kérdezte: “Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?”
31
Ők pedig így válaszoltak: “Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!”
32
Ekkor hirdették az Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házában voltak.
33
Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt.
34
Azután házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben.

Jézus az üdvözülést az Isten országába való bejutással tette egyenlővé

Máté 19:24–25
16
Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: “Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”
17
Ő így válaszolt neki: “Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.”
18
Az megkérdezte: “Melyeket?” Jézus így felelt: “Ezeket: ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan,
19
tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint magadat!”
20
Az ifjú erre ezt mondta: “Ezt mind megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem?”
21
Jézus így válaszolt neki: “Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem.”
22
Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.
23
Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: “Bizony, mondom néktek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába.”
24
Sőt azt is mondom nektek: “Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.”
25
Amikor meghallották ezt a tanítványok, nagyon megdöbbentek, és így szóltak: “Akkor ki üdvözülhet?”
26
Jézus rájuk tekintett és ezt mondta nekik: “Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.”
27
Ekkor megszólalt Péter, és ezt kérdezte: “Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk?”
28
Jézus erre ezt mondta nekik: “Bizony, mondom néktek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett.
29
És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet.
30
De sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első.”

Jóel könyve:2:32
De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhí az Úr!

Ézsaiás így írta:

Ézsaiás könyve:49:8
Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket;

Isten megítéli a bűnt.

Találkozhattunk többször is az Úr haragjával, amikor lesújtott a bűnösökre.

Mózes IV. könyve:11:33
A hús még foguk között vala, és meg sem emésztették vala, amikor az Úrnak haragja felgerjede a népre és megveré az Úr a népet igen nagy csapással.

Bírák könyve:10:7
Felgerjedett azért az Úrnak haragja Izráel ellen, és adá őket a Filiszteusoknak és az Ammon fiainak kezökbe.

De üdvösségünk  Jézus Krisztus kegyelme által  megment minket az Úr haragjától.

Róma 5:8-10
8
Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.
9
Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól.
10
Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által.

1 Thesszalonika 5:9
8
Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét.
9
Mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által,
10
aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk.

Tudjuk, hogy a bűn elválaszt minket Istentől.

Róma 6:23
Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

Egyedül csak Jézus Krisztus az, aki a bűn következményeitől meg tud menteni minket. Ezért az üdvözülés a bűn következményeitől való szabadságot is jelenti.  Ha hallgatunk az Úrra, és követjük tanítását  akkor Jézus kegyelme nyilvánvalóvá válik az életünkben.

2 Timóteus 1:9 
Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott
nekünk.

Titusz 3:3-7
3
Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők.
4
De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete,
5
nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által,
6
akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által,
7
hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.

János 3:17 
Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.
Jézus Krisztusnak meg kellett halnia és harmadnapra fel kellett támadnia, hogy üdvözülhessünk általa.
Róma 5:8-10;
8
Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.
9
Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól.
10
Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által.

Bármennyire is igyekszünk, nem lehetünk annyira jók, hibátlanok és bűntelenek, hogy Jézus Krisztus kegyelme nélkül üdvösségre juthassunk.

Efézus 2:5, 8 
Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;

Ehhez feltétel nélküli bizalom szükséges Jézus Krisztusba vetett hitünk által. Meg kell ismernünk ehhez Jézust és céljait és engedelmeskedni  az Ő tanításainak.

Efézus 1:13 
Őbenne pedig titeket is – miután hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek – eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel,

Róma 1:16 
„ Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is, „ 

Bűnbánattal, megtéréssel és feltétel nélküli hittel elfogadjuk Jézus Krisztus feltételeit, engedelmességgel teljesítjük azokat akkor lesz üdvösségünk Jézus Krisztus  kegyelme által.

János 14:6;
 Jézus így válaszolt: “Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” 

Teljes üdvbizonyosságunk hit által Jézus Krisztusban van

Róma 8, 38-39
“Meg vagyok győződve, hogy semmi sem szakíthat el minket az Isten szeretetétől, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van.”

Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz...

Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz…

Bácsi István

Az idő bilincsében


Az idő bilincsében

Imádkozás közben  felvillant előttem előttem egy képsor amelyben láttam az embereket, akik tolongva és lökdösődve haladtak a felállított polcok között, és időnként egy-egy dolgot a bevásárló kocsijukba, vagy a kosarukba helyeztek. A látvány számomra a türelmetlenséget és a rohanást fejezik ki.

Ézs 30:15-18
15. Mert így szól az én Uram, az ÚR, Izráel Szentje: A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek! De ti nem akarjátok, 16. inkább ezt mondjátok: Nem úgy lesz az, hanem lóháton vágtatunk! Hát majd vágtatnotok kell! Gyorsan akartok hajtani? Hát majd gyorsak lesznek üldözőitek! 17. Egy ember fenyegetésére ezrével elfuttok, öt ember fenyegetésére úgy elfuttok, hogy nem marad más belőletek, csak egy jelzőpózna a hegytetőn és egy zászlórúd a halmon. 18. De még vár az ÚR, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az ÚR, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.

Ez a prófécia akkor hangzott el, amikor Izráelt asszír veszedelem fenyegette, és a nép pánikba esett, és szövetséges után kapkodott. De nem az Isten szövetségében bíztak, hanem emberekében.

Miért rohan az ember? Miért lett bilincsünk az idő?

Esetleg azért rohanunk, kapkodunk, hogy ne maradjunk le bármiről is amit fontosnak tartunk, miközben észre sem vesszük, hogy éppen az Életről maradunk le!

Ebben a nagy rohanásban felszínessé válik az életünk – és a hitünk is. De vizsgáljuk meg ezt, tegyük láthatóvá egy átlagos keresztény testvér hétvégi példáján keresztül.

Vasárnap reggel felébredve kapkodás és készülődés közepette készülődünk  a gyülekezeti istentiszteletre.
Nincs időnk arra, hogy rendesen felkészüljünk. Bár lehet, hogy külsőnket ünneplőbe öltöztettük, de lelkünk romokban hever. A tegnapi megbántottságot, csalódottságot, fáradalmakat még nem adtuk át Istennek, sőt a kapkodás miatt nem, hogy csendességünk sem volt, imára sem maradt időnk. De nem baj, az a lényeg, hogy időben a gyülekezetbe értünk és kényelmesen hátradőlve hallgathattuk a lelkipásztor igehirdetését.

Az igehirdetés végén elgondolkodva kérdezzük magunktól, hogy miről is szólt a mai üzenet?

Jaj, azt nem tudom, mert bár lehalkítottam a telefonom, mégis többször jelzett, hogy keresnek, üzenetet kaptam, a facebookon hozzászóltak a képemhez …. stb.

Elégedetlen vagyok, mert nem szólt hozzám Isten az igehirdetésen keresztül. Talán ha beszélgetni maradnék a testvérekkel, meghallhatnám az Úr hangját is, de erre már nincs idő, vár a délutáni program.

Este holtfáradtan zuhanok az ágyba, mert vendégeket vártunk ebédre, a lakást is rendbe kellett szedni, jópofizni is kellett, majd mivel sokáig maradtak vendégeink, későre járt az idő, haza kellett fuvarozni őket, mivel nekik nincs kocsijuk, nekünk pedig van …
Ja és Istenre alig maradt idő. Nem baj, majd pótolom az előttem álló hét napjain.

Ez csak egy átlagos vasárnap rövid ismertetője. Aki magára ismert belőle vonja le a tanulságot, akire pedig nem ez jellemző az lélegezzen fel, és figyelmeztesse azokat akik nem ismerik fel saját képességeiket és teherbírásukat és élik ezt az önpusztító életmódot.

Sokan vannak akik ezt az öngyilkos rohanást további önpusztítással próbálják meg elviselhetőbbé tenni. A pénz utáni hajsza miatt egyre több munka felvállalásával, a pihenésre fordított idő csökkentésével. A szervezet jelzi a betegséget, de nincs idő orvoshoz menni, ráérünk míg bírjuk…

A gyülekezetben a szolgálatok halmozása miatt otthonra már alig jut idő, ezt sem tudom mikor van a házastársam születésnapja, a gyerekre nincs idő, esetleg jó lenne megkérdezni tőle, hogy hányadik osztályba jár, nehogy váratlanul érjen a bejelentés, hogy rövidesen esküvőre kell készülődni.

Az idő rövid és kevés, annyi dolgunk lenne még az életben amit szeretnénk elérni.

Ennek az örökös hajszának pedig az a vége, hogy nincs időnk egymásra, nincs időnk magunkra és nincs időnk Istenre.

Sok emberrel beszélgettem már, aki elmondta, hogy milyen jó azoknak aki követik az Urat, békességben élnek, nyugodtak és kiegyensúlyozottak. Jó lenne így élni, de sajnos nincs ideje ilyen dolgokra, mint Bibliát olvasni, gyülekezetbe járni…
A Vetés és aratás egyik régi számából ollóztam ki egy rövid kis történetet, melyet megosztok most veletek:

Idézet

“Még nem – szólt a fiúcska játék közben – majd ha megnövök, akkor fogok Istenre gondolni.
A kisfiúból ifjú lett.

Még nem – szólt a fiatalember – ha életemet megalapoztam már, majd több időm lesz…
Az ifjúnak ez is sikerült.

Még nem – szólt a férfiú – előbb gyermekeimről kell gondoskodnom. Ha rendesebb mederbe kerül az életem majd több szabadidőm lesz…

Még nem – kiáltotta – nem sokára nyugalomba vonulok, akkor majd ráérek olvasgatni, elmélkedni.

Így halt meg. Mindig más időre halasztotta, amit fiatalon kellett volna megtennie. Isten nélkül élt, ennek következtében reménység nélkül halt meg!”

Akik Isten nélkül élnek azok mind öngyilkos életet folytatnak. Életük a halál felé vezet. Kevesen vannak akik ezt felismerik, és nekünk akik látjuk ezt kötelességünk felhívni a figyelmüket erre. Éppen ezért meg kell ismertetni velük Istent. A testben és lélekben megfáradt embereknek csak Jézus adhat egyedül megoldást.

Máté 11:28-30
28. Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. 29. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. 30. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.”

Sokan azt mondják: ez a rohanás ennek a felgyorsult életnek a korszelleme. Nekünk meg kell tagadnunk a korszellemet is, ha meg akarunk állni és Jézust akarjuk követni!

Isten vár minket. Azt akarja, hogy vezethessen bennünket. Megmutatja nekünk a helyes utat. A helyes út pedig az, ha nem a testi vágyaink igényeit akarjuk kielégíteni, hanem a lelki békességünket és a mennyei kincseket gyűjtjük és halmozzuk fel.

Hogyan tudjuk ezt megtenni? Erre több helyen is kapunk útmatatást a Bibliából. Példának Máté evangéliumából idézek.

Máté 22:37-39
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.”

Ez a két legfontosabb parancsolat. De mondhatjuk azt is, hogy akár az összes parancsolat összefoglalása. A szeretet parancsolata.

Hogyan kell Istennek is tetsző módon szeretni? Ezt a szeretethez és az Úrtól kapott békességet írja le  Ézsaiás próféta böjtről írt próféciájában.

Ézsaiás 58, 6-14
6. Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! 7. Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! 8. Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az ÚR dicsősége lesz mögötted. 9. Ha segítségül hívod az URat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, 10. ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény. 11. Az ÚR vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősíti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz. 12. Fölépítik fiaid az ősi romokat, falat emelsz a régiek által lerakott alapokra; a rések befalazójának neveznek, aki romokat tesz újra lakhatóvá. 13. Ha nem jársz kedvteléseid után a nyugalom napján, az én szent napomon, ha a nyugalom napját gyönyörűségesnek hívod, az ÚR szent napját dicsőségesnek, és azzal dicsőíted, hogy abbahagyod munkáidat, nem keresed kedvteléseidet, és nem tárgyalsz ügyeidről. 14. akkor gyönyörködni fogsz az ÚRban, én pedig a föld magaslatain foglak hordozni, és táplállak ősödnek, Jákóbnak örökségében. Az ÚR maga mondja ezt.

Amikor felismerjük ezt, és már nem a saját vágyaink fognak vezetni, hanem az Úr felé való szolgálat vezet bennünket békességünk lesz. Megáll életünkben az öngyilkos rohanás és kincseket gyűjtünk a mennyben.

Ezt az utat készítette elő nekünk Jézus Krisztus, aki halálával és feltámadásával helyet készített számunkra. Engedjük át szívünket, életünket szeretetének, kegyelmének és fogadjuk el vezetését, hogy vele élhessünk az örök életben.

bacsipista

Szeretet csókja


Szeretet csókja 
Richard Selzer orvos Halálos leckék című könyvében (Touchstone Books, 1987) leír egy kórtermi jelenetet, mely azt követően játszódik, hogy műtétet hajtott végre egy fiatal nő arcán:

Ott állok az ágy mellett, amelyben a fiatalasszony fekszik… arca, mint műtét után… ajka bénán görbül… bohócszerű.

Az arcidegnek egy kis ága, az egyik szájizom el van vágva. Mostantól fogva így fog kinézni. Szinte megszállottan követtem az archús görbületeit, állíthatom. De ahhoz, hogy eltávolítsam az arcban lévő daganatot, át kellett vágnom ezt a kis ideget. A nő fiatal férje a szobában van. Az ágy másik oldalán áll, és úgy tűnik, hogy ők teljesen a maguk világában vannak az éjjeli lámpafénynél… tőlem elszigetelten… meghitten.

– Kik ők? Kérdezem magamtól… a férfi és ez a fanyar arc, amelyet én csináltam; akik olyan gyöngéden néznek egymásra és érintik meg egymást. A fiatalasszony megszólal:

– Mindig ilyen marad a szám? – kérdi.

– Igen – válaszolom. – Azért van ez így, mert az ideget el kellett vágni.

Bólint és hallgat. De a fiatalember mosolyog.

– Nekem tetszik – mondja. – Olyan pajkos.

Azonnal rájövök, ki ő. Megértem, és lesütöm a szemem. Senki sem bátor, amikor Istennel találkozik. A fiatalember nem zavartatja magát, lehajol, hogy megcsókolja a görbült ajkat, és én elég közel vagyok ahhoz, hogy lássam, hogyan torzítja el saját ajkát, hogy a feleségééhez igazítsa… hogy megmutassa neki: a csókjuk még mindig a régi.

/részlet Richard Selzer – Halálos leckék című könyvből/

forrás: http://tanulsagos-tortenetek-tarhaza.webnode.hu/blog/newscbm_999868/45/